9. rész

Jiyong szemszöge

            Kikerekedett szemekkel néztem rá. Honnan tudja? Látott minket? És valaki más is látott? Megpróbáltam nyugodt maradni és kezelni a dolgokat.

- Miről beszélsz? –kérdeztem furcsán.

- Arról, hogy a nyelved nem a te szádban volt. Ne nézz hülyének, láttalak benneteket.

- Jól van, de csendesebben. Nem akarom, hogy megtudják. Látott még valaki minket?

- Nem, de láthatott volna. Hogy lehetsz ekkora hülye? Tudod mit kaptál volna Samtől, ha lát titeket? –nézett rám dühösen.

- Tudom, sajnálom. De nem bírtam visszafogni magamat.

- Megértem, de máshol csináljátok.

- Csak egyszer fordult elő és nem hiszem többször megesik. –mondtam szomorúan.

- Ugyan, nem fogjátok ennyiben hagyni. –nézett rám huncutul.

- Ha rajtam múlik biztos nem.

Lepacsiztam vele és visszamentünk a többiekhez. Jól elvoltunk velük, sokat nevettünk. Emily alig nézett rám, bár ezt megértem. Kínosan érezte magát.

Én viszont iszonyatosan büszke voltam magamra. Ez csak ízelítő volt belőle és már ettől eldobom az agyamat. Mi lesz, ha tényleg belendülünk?

Hamarabb eljöttem, mint a többiek. Otthon éppen ettem, mikor megcsörrent a telefonom.

- Szia apa. –köszöntem bele.

- Jiyong, régen beszéltünk. Hogy vagy?

- Jól. Éppen egy versenyre készülök. –meséltem két falat között.

- Tényleg? Azért vigyázz magadra. És szólj, ha szükséged van valamire.

- Rendben apa, köszi.

- Most le kell tennem, de majd hívlak.

- Oké, szia apa!

- Szia Jiyong.

Bármennyire úgy tűnt, hogy messze állunk egymástól apával, nem így volt. Én szerettem és ő is engem. Nem ilyen életet akart nekem, de én választottam így. És boldog vagyok.

Néha találkozok vele, de ennyi. Nem vagyunk valami érzelgősek, tudjuk, hogy szeretjük egymást, nem kell több.

Úgy sajnálom Emilyt, amiért ilyen anyja van. Szörnyű lehetett így felnőnie szegénynek.

De a deszkások a családja, ezért is féltik annyira. Nehéz lesz megszereznem őt, ha ott van Sam. De sikerülni fog, sikerülnie kell, mert ő az enyém lesz. Ha törik, ha szakad.

Emily szemszöge

Szenvedélyesen táncot jártak nyelveink. Először megrémültem, de annyira jól esett, mert szeretetet éreztem benne. Őszinte vágyat, amire szükségem volt.

Gyorsan szakadtam ki karjaiból, mikor meghallottam a többieket. Beszélgetni kezdtünk, majd láttam, hogy Jiyong elment Tabival.

Talán elmondja neki? Ő tud róla? Én nem akarom, hogy bárki megtudja. Tudom, hogy mennyire félt engem Sam, még Jitől is, akit ismer és a barátja. Fél attól, hogy átvernek és csalódok. De ez is az élet része. Persze nem akarom átélni, de akkor is. Tetszett a csók és Jiyong is tetszik nekem. Legalábbis azt hiszem. Nem tudom, mi lesz ebből.

Estig ott voltunk, én új trükköket gyakoroltam. Úgy egy hónap múlva lesz egy verseny, amin indulni fogok. Tőlünk többen is részt fognak venni rajta. Még sosem indultam ezen. Kíváncsi vagyok és már nagyon várom.

Egy hét telt el a csók óta. Azóta másképp a kapcsolatunk Jiyonggal. Szinte mindennap gyakorlok vele, de van egy kis feszültség. Felőle is és felőlem még nagyobb. Nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá. Lehet rossz ötlet volt visszacsókolnom?

- Pihenjünk egy kicsit. Hulla fáradt vagyok. –feküdt le az egyik pályarészre.

- Rendben. –én is lefeküdtem mellé. Becsuktam a szememet és élveztem, ahogyan a napsugarak sütik az arcomat és feltöltődök.

Percekig voltam így, majd Ji felé néztem. Ekkor vettem észre, hogy meredten bámul engem.

Értetlenül néztem barna szemeibe, de nem szólalt meg csak nézett.

- Köszönöm, hogy tanítasz. –mondta halkan. Elég közel voltunk egymáshoz. Le nem vettük egymás tekintetét egymásról.

- Nem kell megköszönnöd. –ráztam meg a fejemet. Elfordítottam a fejemet, de azonnal megfogta és visszafordított. Közben közelebb hajolt, így centik választották el az arcunkat. Keze a nyakamat fogta és felkönyökölt.

- De én megakarom. –suttogta, majd lágyan csókolni kezdett. Semmi durvaság, csak ízlelgettük egymás ajkait. Elhúzódott egy picit és mélyen a szemembe nézett.

Majd szenvedélyesebben tapadt ajkaimra, amit egyből nyelvével támadott be. Hagytam neki. Átfontam a nyakát és közelebb húztam. Senki nem volt a környéken. Én féltem, hogy meglátnak, de nem bírtunk betelni egymással. Egyik kezével átnyúlt rajtam és a hátam alá csúsztatta azt. Így félig rajtam feküdt. Egyre jobban kezdett beindulni, ekkor állítottam le.

- Ne –mondtam, amint elszakadtam ajkaitól.

- Miért? -nyomott egy puszit a számra, majd megsimogatta az arcomat.

- Mert bárki megláthat.

Elgondolkozott egy percre, majd hirtelen felállt, aztán engem is felhúzott. Fogta kezemet és így indult el valahova. Felkaptuk a deszkákat és csak vonszolt maga után.

- Hova megyünk? –kérdeztem félve.

- Nyugodj meg, nem lesz semmi gond. –állt meg egy pillanatra és gyorsan megcsókolt.

Nem értettem az egész helyzetet. Mi ütött belé?

Egyszer csak elértünk egy házat. Ekkor ismertem fel a helyet, nála voltunk.

- Miért jöttünk ide? –kérdeztem már a lakásán.

- Itt senki nem lát. –mosolygott, majd magához húzott és tüzesen megcsókolt. Ellenkezni akartam, de nem tudtam. Teljesen levett a lábamról ezzel a csókkal. Nekitolt egy falnak és szorosan hozzám simult. Éles sóhajaink és halk cuppogásaink törték meg a ház csendjét. Keze a hátamat simogatta, majd egyre lentebb ment és megállt a fenekemnél. Először gyengéden simogatta, markolgatta, majd egyre erősebben csinálta. Belesóhajtottam a csókba és a hajába túrtam. Egyik kezem a nyakára tévedt, így húztam még közelebb magamhoz. Ágyéka erősen simult az enyémhez. Egyszer erősebben megnyomta, mire mindketten belenyögtünk a csókba.

Vad nyelvcsatákat vívtunk le egymással, csak mi voltunk, senki más.

Megemelte az egyik lábamat, amit felhúzott a csípőjéhez. A combomat kezdte el simogatni és markolgatni. Mivel egy kis rövidnadrág volt rajtam, így nem volt nehéz dolga.

- Gyönyörű vagy –lihegte a számba, majd visszatért ajkaimhoz. Ilyen vad, tüzes, szenvedélyes csókom sem volt, mint most vele. Pedig nem is voltunk együtt, még is kiéhezett vadak módjára faltuk egymást.

Egyik keze becsúszott a felsőm alá. Az oldalamat és a hátamat kezdte el simogatni. Egyre fentebb haladt, míg elérte a melltartóm kapcsát. Ekkor torpantam meg és toltam el magamtól.

- Állj le!