29. rész

Emily szemszöge

            Ijedten nézett rám, majd arca megnyugodott, de engem nem tudott meggyőzni. Valaki engem keresett. De ki volt az?

- Ji, ki volt az? –kérdeztem ismét.

- Nem tudom. Valami koma keresett téged, de honnan tudták az én számomat? –gondolkodott hangosan. Egy férfi engem keresett?

- Mi van, ha anyám küld valakit, hogy vigyen vissza? –kérdeztem félve tőle.

- Ugyan kicsim, ilyenekre ne gondolja. Nem jön ide senki. És az még biztosabb, hogy én nem engedlek el. –csókolt meg. Újra egymást faltuk, de nem tudtam oda figyelni, amit ő is észrevett.

Elhúzódott tőlem, majd arcomat kezdte el simogatni.

- Ne félj. Emily, soha nem engedném, hogy elvegyenek tőlem. –nyugtatgatott. Bólintottam egy aprót. Ezután úgy döntöttünk, hogy elmegyünk aludni. Ma este itt maradtam. Erre volt szükségem, hogy az ő karjaiban lehessek.

Szorosan összebújtunk, majd szinte azonnal elaludtunk. Reggel a csengőre ébredtünk. Valaki nagyon be akart jönni. Ji ment ki, hogy ajtót nyisson.

Jiyong szemszöge

Valami őrült ráült a csengőre. Álmos fejjel ballagtam el az ajtóig és nyitottam ki azt.

- Ki maga? –kérdeztem rekedt hangon.

- Mr. Yang vagyok. Bizonyára itt van Emily. Beszélhetnék vele? –kérdezte nyugodtan.

- Mit akar tőle? –szóltam ingerülten.

- Ez nem önre tartozik. –adta meg az egyszerű választ. Ekkor ért ki mellém a szerelmem.

- Mi folyik itt Ji? –bújt az oldalamba. Átkaroltam a vállát és így néztem az öltönyösre.

- Emily, jó téged látni. –mosolygott rá az idős férfi.

- Mr Yang? Önt mit keres itt? –kérdezte Emily ledöbbenve.

- Beszélni szeretnék önnel. Négyszemközt. –hangsúlyozta ki az utolsó szót.

- Akkor mondja. Jiyong tud mindenről és nem vagyok hajlandó nélküle beszélni. –mondta határozottan, ami megmosolyogtatott. Olyan édes volt, ahogy ki állt miattam.

Láttam a bácsikán, hogy nem tetszik neki a helyzet, de ez minket nem érdekelt. Leültünk a nappaliba és kérdőn néztünk a korai vendégünkre.

- Franciaországból repültem ide azzal a céllal, hogy a kisasszonnyal menjek vissza.

- Pedig ezt elfelejtheti. Nem megyek vissza. –mondta a szerelmem.

- Az anyja aggódik ön miatt.

- Ezt most fejezze be! –szólt közbe idegesen Emily- Aggódik? Ne nevettessen. Beszéltem vele azóta, nem aggódik, hanem félti a hírnevét. A barátai szemében biztos nem lesz jó pont, ha a drágalátos nagyasszonynak nem megy vissza a lánya.

- Megértem önt, vagyis önöket -mutatott rám- Nekem sem tetszik, amit Mrs. Swan csinál, de nem tehetünk semmit. –mondta szomorúan. Szóval most mellettünk van?

- Nem akarom rossz helyzetbe hozni önt, de soha nem megyek vissza. Elegem van anyámból és ha ezt ő nem tudja felfogni, akkor élvezze csak a sznob életét egyedül.

- Megértem. Ne haragudjanak, hogy magukra törtem kora reggel. –hajolt meg.

- Ugyan. –mosolyodott el Emily, majd megölelte az idős férfit.

- Ne haragudjon uram, hogy így beszéltem önnel. –fordult felém.

- Ne butáskodjon. –kuncogtam.

- Akkor én megyek is. Megpróbálom elmondani ezt az anyukájának. De előre szólok, hogy ne számítsanak semmi jóra. Sokan fogják még önöket zavarni.

- Köszönjük. –mondtuk egyszerre, majd az öltönyös el is ment. Visszamentem az életemhez és vártam, hogy mondjon valamit.

- Anyám nem normális. –bökte ki, amin nevetni kezdtem és átöleltem a derekát.

- Én azt nem értem, hogy egy ilyen hárpiának, hogy lehet ilyen tökéletesen gyönyörű lánya. Aki egy cseppet sem hasonlít rá. –búgtam közel az arcához.

- Te sem vagy mindennapi eset. –karolta át a nyakamat.

- Tudom, de így szeretsz. –csókoltam meg. Lomha táncot jártak nyelveink, miközben kezem egyre lentebb tévedt. Végig az oldalán, le a fenekére. Először lágyan simogattam, majd egyre erősebben kezdtem markolászni. Úgy vágytam már rá. Tudom, hogy ő is akarná, de akkor sem csináljuk még. Eljön annak is az ideje.

Egyre tüzesebben szaggattuk egymás ajkait. Megemeltem a fenekénél, így az ölembe került. Elsétáltam vele az asztalig. Ráültettem a szélére, beálltam lábai közé a csókot meg nem törve.

Mivel csak egy póló volt rajta, rajtam meg egy boxer egy felsővel, így csupasz combjain járkáltak kezeim fel-alá. Apró keze becsúszott a pólóm alá és egy mozdulattal vette le rólam. Végig simított a hátamon, mire elakadt bennem a levegő. Lábaival körbefonta a derekamat, így még közelebb vont magához. Éreztem a vágyat benne.

- Ahh Jiyong. –nyögte halkan, mikor elszakadtam ajkaitól. Sűrűn kapkodtuk a levegőt.

- Kicsim, ha most folytatjuk, én nem tudok leállni. –lihegtem az arcába.

- Akkor ne állj le. –suttogta a számba.

Kajánul elmosolyodtam és hatalmas hévvel estem neki a szájának. Megfogtam a felsőjét és egy mozdulattal lerángattam róla. Hátán kalandoztak el kezeim. Mellkasa szorosan nyomódott az enyémnek. Nem is gondolkodtunk csak csináltuk. Nyakára tértem át. Harapdáltam, csókoltam, nyalogattam a finom bőrt. Hajamat túrta és a tarkómat fogta, míg nagyokat sóhajtozott a fülembe, amitől még jobban beindultam. Egy elég nagy kiszívást csináltam a füle alatti részre. De ő az enyém, ezt mindenkinek tudnia kellett. Így haladtam egyre lentebb és következtek gyönyörű, formás idomai. Egyiket a számmal kezdtem el kényeztetni, míg a másikat kezemmel masszíroztam.

- Ohh Jih –nyögte teli élvezettel. Imádtam ezt hallani az ő szájából.

Míg mellein munkálkodtam, az egyik kezemmel lenyúltam a bugyijába és körözgetni kezdtem legérzékenyebb pontja körül. Kis idő múlva csúsztattam belé két ujjamat. Megremegett egy kicsit, majd mozgatni kezdtem benne. Csak rá figyeltem, így nem vettem észre, hogy keze a férfiasságom körül munkálkodik. Anyagon keresztül kezdte el simogatni, majd hirtelen markolt rá erősen, mire nagyot nyögtem. A következő pillanatban már nem volt rajtam az alsóm. Húzogatni kezdte a kezét a tagom körül. Mivel így is kimondhatatlanul vágytam rá, így nem kellett sok, hogy akcióra képes legyen. Letéptem róla a bugyiját, hátrébb toltam az asztalon. Bemásztam lábai közé és megcsókoltam szenvedélyesen, míg lassan belé nyomtam merev tagomat. Nyögött egyet a csókba, de nem engedtem, hogy elszakadjon. Azonnal gyors tempót diktáltam. Hangosan nyögött közben. Mélyebb lökéseimnél a hátamat karmolta.

- Ahh Jiyong. –nyögte kéjesen a fülembe.

- Ohh Emilyhh, igen. –hatoltam még mélyebbre benne.

Hirtelen éreztem, hogy remegni kezd alattam. Háta megfeszül, körmei hátamba hatolnak és hangosan nyögi a nevemet. Pár pillanat múlva én is elélveztem és forró nedvemet lövelltem belé. Sűrűn kapkodtuk a levegőt, míg rajta feküdtem.

- Ez isteni volt. –lihegtem.

- Igen, de pont az ebédlőasztalon kellett egymásnak esnünk. –kuncogott.

- Elragadott a hév. –csókoltam meg mosolyogva. Életemben nem szerettem senkit ennyire, mint ezt a lányt. Apának igaza volt és újra az enyém lett.