25. rész

Jiyong szemszöge

          Mi? Lesokkolva álltam és néztem az őrjöngő tömeget. Hirtelen minden elhalkult és csak egy dologra figyeltem. A fejemben visszhangzódó szavakra: „Emily Swan”.

És mikor megjelent a pálya szélén mosolyogva, mintha megőrült volna a stadion. Mindenki tapsolt és ordított. Nem véletlenül. Mivel világbajnok volt és mindenki szerette.

Integetett egyet a tömegnek, majd a pályára nézett. Kifújta a levegőt és belevetette magát a mozdulatokba. Tátott szájjal néztem, hogy mit művel. Teljesen új trükkök, új mozgás. Ennyit változott volna egy hónap alatt? De hol gyakorolta ezt be? Annyi kérdésem lett volna még.

Félretettem ezeket és csak rá koncentráltam. Szebb volt, mint mielőtt elment. Nem tudom ezt, hogy csinálta, de neki sikerült. Hibátlanul fejezte be a versenyt. Mikor vége lett mindenki hatalmas tapsban tört ki. Ezután a mi kis családunk arrébb ment egy kicsit, hogy lenyugodjunk. Mindenkit felkavartak a történések, erre senki nem számított.

- Te tudtál erről? –kérdeztem Samet.

- Nem, semmit. Nem beszéltem vele, amióta elment. –nézett a szemembe.

Pár perc csönd következett. Nem találkoztunk vele, azt sem tudtuk, hol van. Biztos elragadta a tömeg és nem bír elszabadulni tőlük.

- Kérném az összes versenyzőt előre. Hamarosan elmondjuk az eredményeket. –mondták a mikrofonba.

A versenyzők szépen felsorakoztak, de nem láttam közöttük Emilyt. Elment volna?

Vártunk egy kicsit, majd megérkeztek az eredmények.

- Akkor kíváncsiak vagytok, hogy ki lett az idei világbajnok? –buzdította a műsorvezető a tömeget, aki ordítva válaszolt.

- Először is nézzük meg a harmadik helyet. Aki nem lehet más, mint Kang TaeJoon.

Mindenki megtapsolta a srácot, aki boldogan ment ki.

- És akkor elérkeztünk a második helyhez. Nem érdemelhetné meg mást, mint Sam Benson!

Óriási hangzavarral gratuláltunk a mi kis versenyzőknek. Teljesen megérdemelte Sam ezt a helyet. Annyit edzett, hogy más nem is kaphatta volna.

Boldogan lengette meg az öklét a levegőben és állt fel a dobogóra.

- És elérkeztünk a legizgalmasabb helyhez. Azt a személyt hívom ki, aki megnyerte az idei világbajnokságot. Aki nem más, mint Emily Swan! –ordította a műsorvezető.

Ekkor pillantottam meg Emilyt boldogan kijönni a tömegből. Szóval itt volt végig. Integetett mosolyogva. Olyan gyönyörű mosolya volt. A mi kis családunk is hangosan őrjöngött, hiszen ő közénk tartozik. Amikor elérte a dobogót gratulált a harmadik helyezettnek, majd Samhez fordult. Egy ideig csak nézték egymást, majd hatalmas lendülettel vetették magukat a másik karjaiba. Láttam Emilyn, hogy meghatódik, mert könnyek jelentek meg a szemében. Mosolyogva állt fel a legmagasabb dobogóra és emelte magasba a kupát.

Miután ennek vége lett kimentünk a parkolóba és megvártuk a versenyzőinket. Ők még nem tudtak szabadulni, mert mindenki gratulált, így nem jutottunk hozzájuk.

A kocsik platóján üldögéltünk és nevettünk, mikor megláttuk Samet felénk sétálni.

Mindenki fütyülni és tapsolni kezdett.

- Gratulálok tesó, megérdemelted. –kezeltem le vele.

- Köszönöm Jiyong és mindenkinek. De srácok ideje, hogy egy tag visszatérjen. –mutatott maga mögé, ahol Emily jött felénk félénken.

- Sziasztok. –köszönt halkan.

Szinte mindenki egyszerre állt fel és ment oda hozzá, hogy megöleljék. Nagyon hiányzott nekünk. Egyedül én álltam ott, mint egy darab fa. Nem tudtam feldogozni, hogy itt van.

Emily szemszöge

Régen voltam ennyire boldog, mint most. Ez, hogy újra elnyerhettem a világbajnoki címet, hihetetlen. Miután vége lett a versenynek, a tömeg oszolni kezdett. Vagyis egy része. Minket elrángattak egy terembe, ahol fotókat csináltak rólunk és mindenki gratulációját fogadnunk kellett. Mikor volt pár szabad percünk, egyből Samhez mentem. Ő nekem háttal állt, így nem vett észre. Kicsit féltem a reakciójától és mindenkiétől.

- Gratulálok. –szólaltam meg mögüle, mire hátrakapta a fejét.

- Köszönöm én is neked. –mosolygott, de nem mozdult.

Sokáig csak néztük egymást, de meg nem mozdultunk. Hirtelen mosolyodtunk el és hatalmas lendülettel öleltük meg egymást. Annyira hiányzott már nekem, hogy azt el sem tudom mondani. Szorosan húztuk magunkhoz a másikat.

- Úgy hiányoztál. –búgtam a nyakába.

- Te is nekem. Nagyon rossz volt nélküled, kérlek, ne menj el többet. –nézett rám.

- Nem fogok. Maradok Koreában.

- Ez komoly? –engedett el kissé, hogy teljesen lássuk egymást.

- Igen, nem érdekel anyám, az én életem. Itt akarok lenni és itt is leszek.

- Köszönöm Emily, nagyon fontos vagy nekem. –ölelt meg újra.

- Te is nekem.

Ezután együtt indultunk el a parkolóba, ahol várt ránk az egész csapat. Ideges voltam, hogy mit fognak szólni. Remélem nem haragudnak majd rám nagyon.

Sam előre ment, hogy először gratuláljanak neki, aztán maga mögé mutatott és így odamentem.

- Sziasztok. –köszöntem félénken, mire mindenki ledöbbenve nézett rám. Majd egyszer csak előttem termett az egész csapat és szorosan öleltek. Innen tudtam, hogy sima az ügy.

- De hiányoztatok nekem. –mosolyodtam el végre.

- Te is nekünk. Nélküled nem ugyanaz a csapat. Mellesleg gratulálunk a mi kis másod szoros világbajnoknak. –kiáltották.

Felhőtlen örömömet nem lehetett elrontani. Vagyis de. Egy dolog bántott, amit nem tudtam kezelni. Ez pedig Jiyong. Nem jött oda csak nézett a távolból. Nem tudom, mit mondhatnék neki. Tudom, hogy megbántottam, fájdalmat okoztam neki, de nem akartam. Ezt kellett tennem. Várok egy kicsit és majd eldől mi lesz.

- Akkor irány a part és ünnepeljünk! –kiáltotta valaki, mire az egész csapat ujjongani kezdett. Beszélni akartam még a fiúkkal, de húztak maguk után. Sötétedésre oda is értünk. Azonnal lehúzott mindenki egy felest. Nekem csak adták a kis poharakat, mivel győztes vagyok, innom kell. Nem lesz jó vége ennek az estének.

Egy óra múlva már javában táncoltunk, ünnepeltünk, szórakoztunk. Kicsit rosszul lettem így elindultam egyedül a sziklákhoz, hogy kitisztítsam a fejemet.

Nagyon jól éreztem magamat velük, nagyon hiányoztak. Ők az igazi családom.

Anyának nem szóltam arról, hogy eljövök. Hagytam egy levelet neki, hogy nem viselem el tovább a parancsolgatásait és nem akarok tudomást venni róla. Tudatára adtam, ha ezt nem fogja fel, örökre elveszíti a lányát. Repülőre ültem és eljöttem. Szerencsére megtartottam a lakásomat így visszaköltöztem. Már egy napja itt vagyok, csak nem akartam szólni senkinek.

A hideg szellő kitisztította a fejemet és már jobban voltam. Egy darabig még üldögéltem ott, hogy lenyugodjak. Mindenért fizetni kell és erre most jöttem rá. De nem bánom, mert jól érzem magamat és szeretek itt lenni. Ez számít.

- Még nem is gratuláltam. –hallottam meg egy hangot mögülem.