13. rész

Emily szemszöge

            Kuncogni kezdtem az arckifejezésén, olyan édes volt. Felvettem a deszkámat a földről, majd mosolyogva mellésétáltam.

- Mutatok majd valamit. –suttogtam a fülébe és ott hagytam. Éreztem, hogy nézi, ahogyan elmegyek, de nem jött utánam.

Másnap reggel későig aludtam. Sokáig fent voltam és nagyon elfáradtam. Épp elkészültem, mikor már csöngettek is.

- Jó reggelt tanár néni. Ezt neked hoztam. –láttam meg Jiyong mosolygós arcát.

- Szia, gyere be! –invitáltam bentebb, majd elvettem a kezéből a kávét, amit hozott- Köszi.

- Szívesen. De akkor elmondanád miért kellett itt találkoznunk?

- Persze, gyere.

Indultam el a lépcsőn, ő pedig követett. Kimentünk a lakóház hátsó ajtóján, át a parkolón, majd el a hátsó kertig, ami egy elkerített rész volt.

Kinyitottam a kaput, betessékeltem, majd bezártam azt. Kíváncsian nézett rám, én pedig megfogtam a vállát és megfordítottam.

Tátott szájjal nézett az elé táruló pályára, ami az enyém volt. Senki sem tudta, hogy nekem volt egy ilyenem. Régebben építettem, hogy nyugodtan tudjak néha gyakorolni. Ha egyedül akartam lenni és kiengedni a fáradt gőzt.

- Ez a tied? –kérdezte lehalva.

- Igen. Senki nem tud róla vagyis most már te. –álltam mellé.

- Ez komoly? Még Sam sem? –nézett rám kikerekedett szemekkel.

- Nem. Azért építettem, hogyha szeretnék egyedül lenni és csak gondolkodni.

- És miért mutatod meg nekem?

- Mert a tanítványom vagy. És mert tudom, hogy nem bánnám meg később. –néztem mélyen a szemébe. Egy őszinte, kedves mosoly jelent meg az arcán, majd szorosan megöleltük egymást.

- Akkor kezdjünk neki. Ez nem olyan nagy, mint a másik pálya, de..

- Ez jobb. –vágott közbe.

- Köszönöm. Kezdj pár körrel aztán átvehetjük az új trükköket. –mondtam, majd én leültem a földre és onnan figyeltem, ahogyan melegít.

Jiyong szemszöge

Annyira jól esett, hogy megmutatta nekem a pályáját. Mivel ezzel közelebb engedett magához. És erről még Sam sem tudott, csak én. Mentem pár kört, amíg ő a földről figyelt engem.

- Akkor kezdhetünk? –állt fel.

- Persze.

- Szerintem, ami hasznos lenne számodra, az egy 180 land. Aztán ma még megnézzük a 180 startot, ami rávezet majd a shove it-ra. –magyarázta.

- Hihetetlen, hogy mennyi mindent tudsz. –mosolyogtam elképedten.

- Kiskorom óta ezt csinálom. És most átadom a tudásomat, úgyhogy figyelj!

- Igenis tanár néni.

- Szóval először a 180 land. Kezdj el gurulni lassú tempóban. Pattintsd le a tailt, mikor a deszka és te 90 fokot fordultatok, a hátsó lábadat tedd le a földre. Amikor a deszka kipörgette a 180-anat, úgy érkezzen, hogy a nose legyen lenyomva. Majd a földön lévő lábaddal nyomd le a tailt. –mutogatott a kezével a deszkán.

- Oké, ez nem tűnik nehéznek. –rántottam meg a vállamat.

- Könnyebb füvön gyakorolni, de most mi itt fogjuk. Akkor csináld!

Neki is kezdtem, tényleg nem volt nehéz. Megcsináltam párszor és már ment is.

- Jól van, ügyes vagy. Akkor jöhet a következő.

- Nem pihenhetünk? –nyavalyogtam.

- Nem. Ezt még átnézzük és majd utána. Szóval a 180 start. Ez egy egyszerű, de látványos felállás a deszkára. Szóval előtted van a deszka úgy, hogy a nose mutat feléd. Rálépsz, de ne emelkedjen fel a deszka másik vége. 180 fokba befordítod magad alá és ugrasz egyet.

- Ez még könnyebbnek tűnik, ezt már tudom is.

- Akkor szeretném látni. –mutatott a pályára. Felpattantam és meg is csináltam.

- Jól van. Következő alkalommal megnézzük ennek a folytatását, ami nehezebb. Most pedig igyunk. –pattant fel és tette csípőre a kezét.

- Nem megyünk le a partra? –ajánlottam fel, hogy még hogy többet lehessek vele.

- De, menjünk. –mosolygott kedvesen.

Elindultunk, majd az egyik büfénél vettünk inni. Ezután leültünk egy nyugisabb helyen a homokba. Néztük a vizet, miközben elszürcsölgettük az innivalónkat.

- Volt már előttem tanítványod? –törtem meg a csendet.

- Nem, te vagy az első. –nézett rám.

- Megtisztelő. –kacsintottam.

- Jiyong én tetszem neked? –tette fel hirtelen a kérdést. Kikerekedett szemekkel néztem rá, majd nyugodtan válaszoltam.

- Igen, nem is kicsit.

- És miben?

- Szerintem ezt nem kéne kifejtenem –kuncogtam, majd komolyabbra váltottam- Hmm, lássuk csak. Kedves vagy és eszméletlenül jó fej. Vicces és őszinte. Gyönyörű vagy kívül, belül.Nincs olyan dolog, ami nem tetszik benned. –néztem mélyen szemeibe.

- Kérlek válaszolj őszintén. Csak le akartál fektetni?

- Nem. Az első pillanatban, amikor megláttalak valóban ez hajtott, de ez gyorsan elmúlt. Sokkal többet akarok tőled, mint egy kalandot.

- Ezt örömmel hallom. –mosolyodott el elbűvölően.

- És azóta is. Csak te jársz a fejemben, rád gondolok. Ahogyan segítesz nekem, az valami csodálatos. A nevetésed, mindened. Nem is értem, hogy lehet ilyen egy lány?

- De te mindig játszottál a lányokkal.

- Tudom. Ezért voltam összezavarodva. Nem értettem, miért foglalkozok ennyit egy lánnyal, de rájöttem.

- Miért? –nézett kérdőn rám.

- Mert te más vagy. Sokkal jobb, mint bárki más. Érted megéri harcolni. Azóta nem voltam együtt lánnyal, amióta veled találkoztam.

- Hazudsz. Az egyik bulinkban elmentél két lánnyal is. –fintorodott el.

- Az volt az utolsó kalandom.

- És miért nem csinálsz többet?

- Mert én más lányt akarok. Velük nem lehet pótolni senkit. Főleg nem téged.

Egy darabig mélyen belefúrtuk tekintetünket egymáséba. Teljesen elvesztem. Sosem éreztem még ekkora vágyat egy nő iránt.

- Nagyon tetszel nekem Emily. –suttogtam.

- Te is nekem Jiyong.