23. rész

Jiyong szemszöge

            Feldúlt lettem ettől a kis verekedéstől. Az a ribanc mászott rám, jó hogy nem utasítom vissza. Le sem tagadhatnák, hogy testvérek. De komolyan én megfektettem SeungJo húgát? El sem hiszem. Ha tudtam volna haza se viszem.

Mielőtt leértünk volna a pályára lenyugodtam. Vagyis Tabi segített lenyugodni. Mikor megérkeztünk csak HyoJun volt lent, meg valami haverja. Ő indul még a versenyen.

- Sziasztok! A többiek? –kérdeztük őket.

- Sam most ment el. Mi pedig maradtunk még egy kicsit gyakorolni. –válaszolta kedvesen.

- Izgulsz a verseny miatt? –kezdtem el beszélgetni vele.

- Igen. Bár nehéz, hogy nincs itt Emily. Sokat segített a felkészülésben. Meg kedveltem is.

- Hogy érted, hogy kedvelted? –kérdeztem dadogva.

- Régóta ismerem és már az elején nagyon megtetszett. Gyönyörű lány, de szerintem ezt ti is észrevettétek. –mosolygott ránk huncutul.

- Igen. –vágtuk rá egyből Tabival.

- És egyre jobban megkedveltem. De most elment örökre. –állt fel sóhajtva.

- Ő tudta, hogy kedvelted? –kérdeztem úgy, hogy nem néztem rá.

- Nem. Lehet, hogy gondolta, de nem mondtam meg soha.

- Miért? –kérdezte barátom.

- Mi egy család vagyunk. Van, hogy szerelmek szövődnek, de ő sosem jött össze senkivel közülünk. Higgyétek el voltak próbálkozók. De ő mindenkit visszautasított. Nem tudom, hogy ez Sam miatt van vagy tényleg az ő döntése. Szerencsés lehet az a fiú, akinek ő igent mondana. Az biztos, hogy Emily tényleg szeretné, mert nem megy bele semmibe csak úgy.

Kíváncsian hallgattam végig a meséjét. Az utolsó mondata benne ragadt a fülemben. Ő igazán szeretett engem és én voltam a kivétel. Nekem igent mondott, ezzel kockázatot vállalt. De igent mondott. Én is mindennél jobban szerettem őt és fájdalmat okoztam neki.

- Ji, nincs kedved menni pár kört? –zökkentett ki HyoJun a gondolatmenetemből. 

- De, menjünk. –álltam fel és elindultunk az egyik korláthoz.

Nagyon kedves srác volt, bár meglepett, hogy ennyire bele volt esve Emilybe. Igazából még sokan mások, de úgy látszik senki nem járt sikerrel. Felém mégis nyitott volt.

Mi lenne, ha Sam megtudná, hogy együtt voltunk? Biztosan kiakadna vagy megverne vagy kitiltana a pályáról.

Két nap telt el, azóta. Ma csütörtök van, a verseny pedig kedden lesz. Nagyon gyorsan telnek a napok. Lassan három hete, hogy elment Emily. Próbálok minél kevesebbet gondolni rá, de nem nagyon megy.

Ma érkezett haza apa Japánból és este elmentünk vacsorázni. Meg sem tudom mondani, mikor volt utoljára ilyen.

- És hogy megy a deszkázás? –kérdezte két falat között.

- Jól. Kedden lesz a világbajnokság, nagyon várom már. –válaszoltam vidáman.

- Te is indulsz?

- Dehogy. Itt igazán profik vannak.

- Te is az vagy. –biztatott.

- Gondolkoztam azon, hogy jövőre megpróbálom. Majd még átgondolom.

- És, hogy van a barátnőd? Emily? –kérdezte kíváncsian. Hirtelen abbahagytam a rágást és ledöbbent szemekkel néztem rá.

- Már vége van. –köszörültem meg a torkomat.

- Hogy-hogy? Ne haragudj, nem akarok faggatózni. Ha nem akarod elmondani, ne tedd!

- Én szúrtam el a dolgot és késő volt, hogy helyrehozzam. –vallottam be.

- Biztosan megbocsájt majd.

- Nem. Alkalmam sincs rá, hogy jóvátegyem, mert az anyja elvitte Európába.

- Ohh Jiyong, ez nehéz egy fiatal számára. Nekem is volt ehhez hasonló ügyem. És a lány, aki nem más volt, mint édesanyád.

- Komolyan? Mi történt? –lelkesedtem fel.

Tudni kell, hogy anyukám még kiskorunkban hagyott el minket. Nem értettem az okát, de akkor nem is törődtem vele. Lehet, hogy haragudnom kellene rá, de nem tudok. Igazából semmit nem érzek ezen a téren. Nem vagyok kíváncsi arra, hogy ki ő most. Hol lakik? Mit csinál? Van-e családja? Nem érdekel.

- Mikor megismerkedtünk első látásra szerelem volt. Mindig ott voltunk a másiknak. Lehet elkapkodtuk a dolgot, mert rá egy évre elvettem aztán, már jöttél is te. Beköltöztünk egy szép családi házba, dolgoztunk mellette rád vigyáztunk. Egyszer el kellett utaznom egy megbeszélésre Kínába. Hetekig ott voltam és ez idő alatt nagyon keveset beszéltünk. Mikor hazaértem csak egy levelet találtam. Leírta benne, hogy elmegy, és nem jön vissza többet. Elrontottam, mert csak a munkámra koncentráltam, miközben volt egy családom.

És téged nem vitt magával. Amerikába ment egy régi ismerőséhez. Azóta nem hallottam felőle semmit és nem is találkoztunk. –mesélte szomorúan.

- És szerinted te rontottad el? –kérdeztem lassan.

- Igen. Jobban oda kellett volna figyelnem a dolgokra. –ismerte be.

- Nem a te hibád volt.

- Ahogy ez sem a tied. És ez még nincs veszve. Fiatalok vagytok és ha a sors is úgy akarja, akkor ti még találkozni fogtok. –mosolygott kedvesen.

- Remélem. Én még mindig nagyon szeretem őt és tudom, hogy ő is engem.

- Akkor minden rendbe fog jönni csak egy kis idő kell.

Jól estek a szavai. Mostanában egyre jobb kapcsolatba lettem apával. Sokat beszélünk, találkozgatunk, mintha újra kezdtük volna. Aminek örülök, mert szükségem van rá.

Két nap van a versenyig. Mindenki nagyon izgatott. Estefele éppen Taevel, Daesunggal és Seungrival sétálgattam, mikor egy ismerősünk jött szembe velünk.

- Sziasztok srácok! –köszönt ránk.

- Sziasztok. –néztünk rájuk, mivel nem volt egyedül.

- Ha már így összefutottunk, hadd mutassam be nektek Minaht, a barátnőmet.

- Sziasztok. –köszönt kedvesen a csaj. Nagyon pici volt, hosszú barna hajjal. Kedvesnek tűnt és tényleg szép volt.

- Akkor tényleg együtt vagytok? –kérdezte izgatottan Daesung.

- Igen. –válaszolta Tabi. Nagyon összeillettek, aranyosan néztek ki együtt.

- Gratulálunk. –mondtam, majd lepacsiztam a haverommal.

Ezután úgy döntöttünk, hogy beülünk valahova ismerkedni. Először Minah alig szólalt meg, idegen volt neki a helyzet, de aztán ahogyan jobban megszokta, megnyílt. Aranyos lány volt, végig mosolygott. Hamar befogadtuk, mert mindenkinek tetszett. Ezután ők elmentek ketten valahova, hadd legyenek együtt egy kicsit. Irigyeltem a barátomat, mert én is ezt akartam csinálni. Mi is elköszöntünk, majd mindenki ment a maga útjára.

Én haza vettem az irányt, hogy lepihenjek. Viszont mikor az ajtómhoz értem, már várt rám valaki. Kíváncsian mentem oda hozzá.

- Jó estét. Tudok segíteni valamiben? –kérdeztem a hölgyet, aki az ajtóm előtt állt.

- Jiyong, de megnőttél. Kész férfi lett belőled. –nézett végig rajtam mosolyogva.

- Anya?