22. rész

Jiyong szemszöge

           Egy hét telt el, amióta megtudtam, hogy Emily végleg elment. Azóta egyszer sem voltam a deszkás családdal. Néha találkoztam a fiúkkal, de ennyi. Nem volt kedvem olyan helyen lenni, ami rá emlékeztetett.

Egyik nap addig nyaggattak, amíg belementem és délután lenéztem a többiekhez.

- Jiyong! De régen láttunk erre. –örült meg nekem Sam, ahogyan meglátott.

- Fura is itt lenni. –erőltettem magamra egy mosolyt.

- Hol voltál egy hétig? Semmit sem hallottunk rólad. –kérdezte kíváncsian.

- Egy kicsit egyedül voltam. Ne haragudj, hogy nem szóltam.

- Semmi gond, csak aggódtunk. –mondta boldogan. Látszott, hogy nem akarja kimutatni, mit is érez valójában, de őt is zavarta Emily hiánya.

Egészen estig ott voltunk. Bevallom nagyon jól esett itt lenni. Nem szabad többet egyedül lennem, mert annál rosszabb lenne.

Már sötét volt, mikor egyedül feküdtem a pályán. Ugyanott, ahol anno összejöttünk. Itt volt az első vadabb csókunk. Ahogy ott merengtem, az eget bámulva beugrottak ezek az élmények. Mikor szenvedélyesen egymásnak estünk a lakásomon, az első együtt töltött éjszakánk, mikor a parton ücsörögtünk. Felejthetetlen másfél hónap volt.

Két hét van a világbajnokságig. Itt fogják megrendezni Koreában. Nagyon várom már, hihetetlen nagy tehetségek fognak versenyezni. Bár én csak egy embernek szurkoltam volna.

Újra visszaálltam a pályára. Minden nap edzünk, segítek Saméknek.

Nagyon jól összeszoktunk, sokat járunk el inni vagy bulizni. Igazi családdá kovácsolódtunk a hetek során. Ma is éppen egy kis szórakozásra vágytunk, így elmentünk az egyik legkedvencebb helyünkre. Ittunk, táncoltunk, kiengedtük a fáradt gőzt. Most érzem úgy, hogy igazából el tudom engedni magamat. Soha többé nem fogom látni Őt, így túl kell lennem rajta. Rendesen belevetettük magunkat az éjszakába.

Éppen egy táncból tértem vissza az asztalunkhoz, mikor egy fiatal leányzó huppant le mellém.

- Szia Jiyong. –köszönt vidáman.

- Ismerlek? –néztem rá ferdén. Eléggé rendesen dolgozott bennem már a pia.

- JaeHee vagyok. Láttalak a legutóbbi versenyen, amit megnyertél. –mondta tovább mosolyogva. Ekkor néztem meg jobban. Egy extra mini fehér ruha volt rajta. Vagy két fejjel kisebb lehetett, mint én. Vállig érő egyenes haja, fekete színben tündökölt. Valamiért azonnal Emilyvel kezdtem összehasonlítgatni. Még a közelébe sem ért. Elég, nem csinálhatom ezt! Így sosem fogom túltenni magamat, ha mindig ezt csinálom. Úgy döntöttem felszedem ezt a lányt. Félmosolyra húztam a számat és felé fordultam.

- Akkor te is deszkás vagy?

- Csak most kezdtem, de elég ügyetlen vagyok még.

- És hogy-hogy egyedül vagy? –kérdeztem huncutul. Fiatalabb volt, mint én és elég naiv. Lehet csúnya dolog, de ezt most kihasználom. Szükségem volt egy ilyen kalandra.

- Pár barátnőmmel jöttem csak nem találom őket. –nézett körül. Azonnal álla alá nyúltam és erősen megcsókoltam. Éreztem, hogy meglepődik, de nem tétovázott sokat. Egyből nyelvemmel támadtam be, amit ő is viszonzott. Nyert ügyem van. Kicsi lány, ma az én áldozatom leszel. Gyorsan elszakadtam tőle és eldugottabb helyre vittem, ami most éppen a bár előtti kis sarok volt. Nekinyomtam a falnak és újból tépni kezdtem ajkait. Nem úgy tűnt, mintha ellenére lenne a dolog. Erősen dörzsöltem magamat hozzá, miközben kikandikáló combjait markolásztam. Ekkor a hajamba túrt és villámcsapásként jelentek meg előttem azok a képek, amikor ugyanezt csináltuk Emilvel nálam. Ahogy nyelvével játszadoztam, fenekét markolgattam. Végigsimított a felsőtestemen és nekem a lélegzetem is elállt.

- Hagyjuk abba! –húzódtam el a csajtól.

- De miért? Tudom, hogy akarod. –kezdte el simogatni a mellkasomat.

- Nem érted. –néztem rá.

- Jiyong, hatalmas nő csábász vagy. Most mi állít meg? Ne gondolkozz, csak csináld! –suttogta a fülembe, majd kéjesen belenyalt.

Ha ezt nem teszem meg, sosem fogok túllépni rajta. Megragadtam a csuklóját és húzni kezdtem magammal. Két utcára laktam a bártól, így hamar odaértünk. Ledobtam az ágyra, levettem a ruháját és, mint egy állat úgy vetettem rá magamat. Nem vittem bele semmi érzelmet, csak csináltam. Végig nyögdösött alattam, én csak hajtottam tovább.

Ahogy végeztünk a csaj le is lépett. Visszasétáltam az ágyamhoz és aludni akartam, de nem nagyon jött össze. Elmerengtem a dolgokon. Addig-addig gondolkoztam, míg nehezen de elnyomott az álom.

Másnap sétával kezdtem a napot. Ellátogattam a legjobb barátomhoz, aki örömmel fogadott.

- Csá tesó! –pacsiztunk le egymással. Mi a helyzet?

- Semmi különös. –huppantam le a kanapéra.

- Tegnap láttalak egy lánnyal sétálni. Az történt amire gondolok? –nézett huncutul.

- Az. –bólogattam.

- Gratulálok. Végre visszatértél közénk. –mosolygott boldogan.

- És neked, hogy alakul a helyzet? –kérdeztem kíváncsian. Egy ideje találkozgat már Tabi egy lánnyal. A neve Minah. Egyszer láttam, tényleg szép volt.

- Jobban, mint képzeltem. Azt hittem csak futókaland lesz, de tévedtem. Tényleg megkedveltem a személyiségét.

- Ennek örülök. Mikor jelentitek be? –faggattam tovább.

- Hamarosan. Majd holnap elviszem a pályára.

- Jól van Tabi, tényleg örülök nektek. –mosolyodtam el. Legalább neki összejött.

- Beszéltél azóta apukáddal? –váltott témát.

- Nem. De szerintem egy darabig nem is fogok. Ha jól tudom, nincs is itthon. Valami tárgyaláson van Japánban.

- Értem. Nem megyünk le a többiekhez?

- De, menjünk.

Így elindultunk a deszkásokhoz. Útközben viszont egy nem kívánatos társasággal futottunk össze.

- Hé, Jiyong! –kiabált nekem.

- Mi van SeungJo? Csak nem hiányoztam neked? –húztam mosolyra a számat.

- Nem. De tudod, hallottam tegnap valamit. Rólad, ami nagyon nem tetszett.

- És mi lenne az? –sóhajtottam nagyot.

- Te lefektetted a húgomat. –sziszegte fogai között. Arca olyan ideges volt, mint még soha.

- Az a kis csaj a húgod volt? –kérdeztem ledöbbenve.

- Ne nevezd őt kis csajnak! –ragadta meg a pólómat a másik vezér és a falhoz nyomott.

- Figyelj a húgod mászott rám. Én le akartam állni, de ő folytatni akarta, így belementem. Mellesleg nem tudtam, hogy rokonok vagytok. Akkor nem kellett volna. –mondtam lenézően.

- Fogd csak rá, hogy ő akarta. Úgysem hiszem el.

- Ha hallottad volna, hogy nyögött alattam, akkor elhinnéd. –mosolyogtam, mire egy hatalmasat behúzott nekem. Felrepedt a szám, amiről letöröltem a vért a kezemmel.

Nem hagytam ennyiben a dolgot. Akkora öklöst adtam a képébe, hogy a földre esett.

- Jobban vigyázz a húgodra! És hidd csak el, hogy ő nyomult. –hagytam ott.

- Ezzel nem végeztünk Jiyong! Egyszer kinyírlak. –ordította utánam.

Nem érdekelt ez a seggfej, bár ez az ütés nagyon fájt. Nem fogom ennyiben hagyni a dolgot.