15. rész

Emily szemszöge

            Levegőt is elfelejtettem venni, Jiyong kérdése után. Lehet mélyen vágytam erre, de nem tudtam, helyes lenne-e? Mit fog szólni Sam? Tuti ki fog akadni.

- Jiyong, é-én…. –habogtam.

- Ne foglalkozz mással. Azt nézd, te mit akarsz. –simított végig a karomon.

- Persze, hogy igen. –mondtam ki végül mosolyogva, majd szorosan megöleltük egymást. A barátnője vagyok. Mától Kwon Jiyong barátnője vagyok. Hihetetlen.

- Végre az enyém vagy. –suttogta, majd erősen ajkaimra tapadt. Imádtam ezt az embert, mert mellette magam lehettem. Törődött velem, megvédett és boldoggá tett. Nekem csak ez számít, semmi más.

- De szeretnék kérni valamit. –szakadtam el ajkaitól.

- Micsodát? –nézett kíváncsian.

- Kérlek erről ne szóljunk senkinek. A te csapatod tudhatják, de tőlünk senki. Kérlek. –néztem rá nagy szemekkel. Tudtam, hogy ez nem fog tetszeni neki és meg is értettem, de nem akartam, hogy Sam tudjon róla. Biztos vagyok benne, hogy kiakadna.

- Rendben. –mondta határozottan.

- Komolyan?

- Persze. Emily, én ezt akartam. Most már az enyém vagy, legyen. Nehéz lesz kibírni, de megpróbálom. –bólogatott.

- Köszönöm.

Adtam egy gyors cuppanósat ajkaira, majd elkezdtünk nézni egy filmet. Végig szorosan egymáshoz bújtunk, olyan jó érzés volt.

Egy hét telt el azóta, hogy összejöttünk Jiyonggal. Remekül megvagyunk, bár nehéz titkolni a többiek előtt. A fiúk már tudják, ők nagyon örülnek neki.

Még egy hét telt el. Mostanában kevesebbet tudok találkozni vele, mert minden időmet a pályán töltöm. Egész nap ott edzünk, este pedig fáradtan esek haza.

Kicsit nyomasztó, de a világbajnokság két hónap múlva lesz. És régen edzettem ilyen keményen és ennyire tudatosan. Eddig csak elvoltam csináltam a szokásos trükkjeimet, de most ezt nem lehet. Sokat kell tanulnom és jó formában kell lennem.

Jiyong szemszöge

Két hete vagyok együtt Emilyvel. Eleinte nagyon jól megvoltunk, igaz most is csak kevesebbet találkozunk, ami egy kicsit zavar engem. Tudom sokat kell edzenie, de hiányzik.

Amikor csak tudunk így is együtt vagyunk, de az nem elég. Pár óra nem elég.

Olyan délelőtt tíz körül értünk ki a fiúkkal a pályára, de a többiek már ott voltak.

- Sziasztok! –köszöntünk hangosan.

- Sziasztok! De régen láttalak titeket. –jött oda Sam egyből. Lihegett, látszott, hogy mennyire fáradt. Póló nélkül gyakorolt, de így is tiszta víz volt. Mióta lehettek már kint?

- Hogy megy? –kérdeztem.

- Jól, bár még sok minden van hátra. Emily nagyon jól bírja. De ő is fáradt, alig áll a lábán.

- De még csak délelőtt van. –mondtam aggódva.

- Tudom. Korán kijöttünk. Ez erről szól. –nevetett, majd elment. Ekkor jött felénk Emily.

Egy kis rövidnadrág volt rajta egy fürdőruha felsővel. Szinte minden lányon ez volt, már megszoktuk az ilyen látványt. Barna bőre csillogott a víztől, haja felkötve, de rakoncátlan tincsek tapadtak a nyakára. Olyan izgató látványt nyújtott, hogy azt el sem tudom mondani. Láttam már fürdőruhában, de ez más volt. Mivel a pálya egy eldugottabb részében voltunk, így nyugodtan megcsókolhattam.

- Sziasztok. –ért oda hozzánk. Lihegett, látszott mennyire fáradt.

- Szia Emily. Hogy vagy? –kérdezték a srácok. Én azonnal megöleltem és nyomtam egy gyors csókot a szájára.

- Jól. Legszívesebben most aludnék, de nem lehet. –erőltetett magára egy mosolyt.

- Miért nem pihensz egy kicsit? Össze fogsz esni. –aggodalmaskodtam.

- Jól vagyok, tényleg. –simogatta meg az arcomat kuncogva. Odabújt hozzám, én pedig csupasz derekát simogattam. Sam hangja robbantott szét minket.

- Emily, gyere! –hallottuk meg.

- Megyünk már. –szólt vissza, majd együtt odamentünk.

Mi leültünk, elvoltunk a többiekkel. Emily, Sam meg még egy srác, HyoJun. Ők indulnak a világbajnokságon.

Délután három körül elment a tömeg nagy része. Mi maradtunk a fiúkkal, Sam meg Emily.

Ültünk a fűben az árnyékban és beszélgettünk. Olyan rossz volt, hogy nem ölelhettem, nem csókolhattam Emilyt Sam előtt. De jobb, ha még nem tud róla.

Pár óra múlva Sam állt fel.

- Én megyek srácok. Emily, te maradsz? –nézett az említettre.

- Öhhm –nézett rám, majd vissza a vezetőjére- Maradok még egy kicsit, majd utána hazamegyek. –megmosolyogtam a válaszát. Végre együtt lehetünk egy kicsit.

- Jól van, vigyázz magadra. Sziasztok! –ment el mosolyogva.

Megvártuk míg eltűnik a látókörünkből, majd azonnal magamhoz húztam az életemet.

- Végre velem lehetsz. –sóhajtottam, ahogyan öleltem magamhoz.

- Tudom, hogy nehéz, de jobb így. Ne tudjanak még róla. –hajtotta fejét a vállamra és kezével a mellkasomon játszadozott.

- Pedig olyan cukik vagytok. –mondta Seungri.

Mind nevettünk ezen a kijelentésen, majd Emily felnézett rám. Egyből kihasználtam a helyzetet és egy gyors csókot váltottunk. Egy darabig még üldögéltünk az árnyékban, majd olyan hét körül haza indultunk. Kezdett sötétedni, nagyon jó idő volt.

- Nem akarok elmenni. –búgtam a nyakába, mielőtt elváltunk volna.

- Gyere fel hozzám! –ajánlotta fel hirtelen az ötletet.

- Biztos?

- Persze. Én sem akarom, hogy elmenj. –bújt hozzám. Többször sem kellett mondani.

- Akkor srácok holnap találkozunk. –szóltam oda nekik mosolyogva.

- Ajajj, mik történnek majd itt. –nevettek, mire Emily szorosabban kezdett bújni. Olyan édes.

- Fejezzétek be és menjetek! Sziasztok. –kuncogtam én is, majd mi is elindultunk az ellenkező irányba.

Emily szemszöge

Hulla fáradt voltam, de olyan régen töltöttem egy kis időt Jiyonggal, hogy nem akartam egyedül hazamenni. Mikor megérkeztünk én egyből elmentem tusolni. Felvettem gyorsan a pizsimet, ami egy kis top volt egy rövidnadrággal.

- Kínzol. –mondta Ji, ahogyan leültem mellé a kanapéra. Kuncogva hozzábújtam és filmezni kezdtünk. Kicsit elaludtam rajta, de felébredtem arra, hogy Ji készülődik.

- Megyek édes. Nem akartalak felkelteni. –puszilta meg a homlokomat.

- Várj! Ne menj el, aludj itt!