16. rész

Emily szemszöge

            Nem akartam, hogy elmenjen, hogy itt hagyjon. Annyira jó volt vele lenni, ezért kértem meg, hogy maradjon. Meg persze akartam is.

- Aludjak itt? Ez biztos? –kérdezte félve, bár láttam a szemében, hogy akarja.

- Igen Ji. Olyan keveset vagyunk együtt. Aludj itt, kérlek! –álltam fel, vele szembe.

Nem válaszolt csak sunyin elmosolyodott és édesen ajkaimra tapadt.

- Hát, meggyőztél. –vált el kuncogva.

- Nagyon nehéz dolgom volt. –nevettem a szájánál.

Adott még egy nyelves puszit, majd elindultunk a hálómba. Én azonnal befeküdtem. Ő pedig levette a nadrágját meg a pólóját és így bújt mellém.

- Nem vagy egy kicsit alul öltözve? –kérdeztem kaján vigyorral.

- Nem. Mindig így alszok, de ha zavar felöltözhetek. –kuncogott ő is.

- Nem zavar.

- Gondoltam. –emelte fel a szemöldökét pajkosan. Muszáj volt valahogy visszavágnom.

- Tudod, én meg nem szoktam nadrágot venni. Általában egy topban és egy bugyiban alszok. Csak miattad vettem fel. –búgtam lassan közel a szájához.

- Nyugodtan megszabadulhatsz tőle. Én nem akarom megváltoztatni a szokásaidat. –nyelt nagyot. Nyert ügyem van. Diadalittasan felnevettem, majd ránéztem.

- Kibírom. –pusziltam meg gyorsan a száját, majd hátat fordítottam neki jelezve, hogy alszok.

Egyből átölelt és nyakamba fúrta a fejét.

Éppen elaludtam, mikor hirtelen megfordított, felém térdelt és lerángatta rólam a nadrágot.

- Héé! Mit csinálsz? –kérdeztem nevetve.

- Így már jó. Csak, hogy ne zavarjon az alvásban. -kacsintott, majd visszamászott mellém.

Még mindig nevettem, annyira aranyos volt.

- Te nem vagy normális. –fordultam felé. Ő csak kuncogva átnyúlt a csípőmnél és szorosan magához húzott.

- Meglehet. Jó éjt szépségem.

- Jó éjt Ji. –mondtam halkan. Egy ideig egymást néztük, majd engem szépen lassan nyomott el az álom, ahogyan őt is.

Jiyong szemszöge

Jól elvoltunk alvás előtt. Ezekért a pillanatokért érdemes élni. Nincs ennél jobb érzés a világon. Szorosan szorítottam magamhoz. Combjai enyémhez simultak, mellkasa enyémhez súrlódott. Elkapott a vágy, de leállítottam magamat. Annak is itt lesz az ideje, csak kicsit később. Nyugodtam aludtam el Emilyt ölelve.

Reggel hamarabb keltem, mint ő. Nem csoda, hiszen nagyon fáradt volt tegnap. Hogy ne keltsem, kiszálltam mellőle és főztem kávét.

Nem sokkal utánam egy kócos, kómás, fáradt Emilyt láttam meg az ajtóban.

- Jó reggelt édes. –köszöntem vidáman.

- Neked is. –mondta rekedtes hangon.

- Olyan gyönyörű vagy. –zártam karjaim közé.

- Ohh Jiyong, ne. –temette arcát kezeibe.

- Komolyan mondom. Gyönyörű vagy. Mindig az vagy.

- Te tényleg nem vagy normális. –kuncogott. Váltottunk egy gyors, de édes reggeli csókot.

- Kérsz reggelit? –kérdezte a konyhába menet.

- Igen, de nem kell menned?

- Nem, majdcsak délután. Most az egész délelőttöm szabad. –bújt az ölelésembe.

- Ezt örömmel hallom. Akkor velem leszel ugye?

- Igen. –mosolygott, majd lágyan megcsókolt. Először csak ízlelgettük egymást, ami egyre vadabb csókba ment át. Kezem derekát simogatta, majd úgy haladtam kerek fenekére. Simogattam, majd erősen belemarkoltam.

Kuncogni kezdett a csók közben, de nem hagytuk abba. Neki toltam a konyhapultnak és szorosan hozzásimultam. Érezni akartam minden mozdulatát.

Erősen kapaszkodott a nyakamba, ezután a hajamba túrt. Nagyokat sóhajtottunk közben. Egyre jobban dörzsölgettem az ágyékomat az övéhez, mire nyögött egy kisebbet.

Lihegve szakadt el az ajkamtól.

- Itt hagytuk abba a múltkor is. –lihegte közel ajkaimhoz.

- Ne haragudj, elragadott a hév. –húzódtam el.

- Én sajnálom Jiyong. Ne hidd, hogy nem akarom csak még nem most. –hajtotta le a fejét.

- Ne butáskodj. Rád nem lehet haragudni és meg sem fordult a fejemben. Megértem és várok.

- Köszönöm. –bújt szorosan a mellkasomba.

- Nem tesz semmit kicsim. –simogattam a hátát.

Tényleg nagyon kívántam már őt és nagyon le akarok vele feküdni, de várok. Azt akarom, hogy mindketten ugyanannyira akarjuk ezt az egészet. Tudom, hogy nem kell sokat várnom.

Sajnos gyorsan eltelt a délelőtt és Emilynek már mennie is kellett. Elbúcsúztunk egymástól, majd ő a pályára ment én pedig haza.

Emily szemszöge

Semmi kedvem nem volt ott hagyni Jit és elmenni edzeni, de muszáj volt. Késő estig ott voltam, majd este értem haza. Azonnal elaludtam, ahogy bevetettem magamat az ágyamba.

Két hét telt el. Szinte mindennap csak edzettem, egyre jobb lettem. Közben próbálkoztam Jiyonggal találkozni. Már több mint egy hónaposak vagyunk. Egyre jobban szeretem őt.

 Egyik nap éppen a reggeli edzésről jöttem haza. Ma pihenni akartam, így már délelőtt eljöttem. A parkon keresztül mentem haza, mikor egy csapat ismerős deszkással futottam össze. Mosolyogva álltak meg velem szemben.

- De régen láttalak titeket. –köszöntem nekik vidáman.

- Mi is téged. –válaszolták.

- Szia kicsim, úgy hiányoztál. –csókolt meg Jiyong.

- Te is nekem.

- Hogy-hogy ilyenkor egyedül sétálgatsz a parkban? –kérdezte Taeyang.

- Mai napra pihenőt szerveztem. Megvolt a reggeli edzésem, így szabad vagyok. –meséltem.

- Akkor ma velem lehetsz? –csillant fel Ji szeme.

- Bizony. –nyomtam egy puszit a szájára.

- Akkor mi megyünk is. –húzott magával. Nevetve integettem a többieknek, majd elindultunk hozzá. Az egész napot kellemesen töltöttük együtt.

Este fele a kanapéján ültünk és néztük a TV-t. Nem sokáig csináltuk ezt, inkább egymásra terelődött a figyelmünk. Szenvedélyesen kezdtünk el csókolózni. Egyre jobban felém kerekedett, a végére már rajtam feküdt, de nem bántam. Ágyéka erősen simult az enyémhez, ennek hatására belenyögtem a csókba.

Éreztem, hogy teljesen be van indulva. Egyre nagyobb dudor keletkezett a nadrágjában.

- Nem akarom elsietni. Ne haragudj, hogy megint letámadtalak. –húzódott volna el, de azonnal visszahúztam magamra.

- Én meg nem akarom, hogy abbahagyjuk. –lihegtem.