Jiyong szemszöge
Ahogy ezt
kimondta húzni kezdtem magammal. Gyorsan szóltam Saméknek, hogy elmentünk
sétálni, mert Emily nem érzi jól magát. Nem lett volna jó, ha gyanakodnak és
utánunk jönnek.
Mindketten józanabbak lettünk, ahogy megcsapott minket a
hideg szellő. Elsétáltam vele egy távolabbi sziklás részhez. Messze voltunk a
többiektől és nem láttak minket. Azonnal neki nyomtam a sziklafalnak és erősen
ajkaira nyomtam az enyémet. Egyből nyelvemmel támadtam meg édes párnáit, amit
azonnal engedett is. Szorosan ölelte a nyakamat és közben a hajammal
játszadozott. Megőrjített ez a lány, megőrültem érte. Egy csókja nekem olyan
volt, mintha repülnék. Egyáltalán nem ellenkezett, benne volt mindenben.
- Álljunk le! –húzódtam el. Magam sem értettem, mit
csinálok.
- Mi baj? –túrt a hajamba.
- Részeg vagy, nem akarom, hogy megbánj bármit is.
–lihegtem.
- Te nem akarod? –húzta el a fejét.
- Hogyne akarnám. Legszívesebben itt helyben letámadnálak,
de nem akarok olyat tenni, amit később te esetleg megbánnál.
- Azta. –nyögte
halkan. Ő sem éppen erre számított. Kezeim még mindig a derekán voltak és
szorítottam magamhoz. Annyira jó volt ilyen helyzetben lenni vele, de tényleg
nem akartam, hogy később baj legyen ebből. Úgy akarom megtenni, hogy mindketten
tiszták vagyunk és 100 %-ig akarjuk. Persze ez nálam meg volt, de neki is el
kell döntenie.
Fura, mert soha nem csináltam még ilyet lánnyal. Általában
csak azt néztem, én akarom-e. Ők mindig benne voltak. De Emily más. Vele
komolyan gondolom. Szeretkezni akarok, nem csak egy kalandot.
Emily szemszöge
Teljesen kijózanodtam Jiyong csókjától. Mókás táncot jártak
nyelveink, miközben tincseivel szórakoztam. Hirtelen húzódott el tőlem, ami
meglepett.
- Álljunk le! –lihegte.
- Mi a baj? –továbbra sem engedtem el a haját.
- Részeg vagy, nem akarom, hogy megbánj bármit is. –mondta
őszintén.
- Te nem akarod? –húztam el a fejemet.
- Hogyne akarnám. Legszívesebben itt helyben letámadnálak,
de nem akarok olyat tenni, amit később te esetleg megbánnál.
- Azta. –ennyit tudtam reagálni az egészre. Nem értettem az
egészet. Nem hittem volna, hogy ő tud ilyen is lenni. De nagyon jól esett.
Ebből tudtam, hogy nem akar kihasználni.
- Jobb lenne, ha visszamennénk. –mondtam lassan és kibújtam
előle.
- Rendben. –mondta szomorkásan.
Egész úton, amíg visszaértünk csendben mentünk egymás
mellett. Egyikőnk sem szólalt meg.
- Emily, jobban vagy? –kérdezte Sam, mikor leültünk.
- Igen, sokkal. De eléggé elfáradtam, inkább hazamegyek.
–álltam fel. Elköszöntem tőlük, majd eljöttem. Most egyedüllétre volt
szükségem, és hogy átgondoljam a dolgokat.
Másnap semmi dolgom nem volt, így sokáig aludtam.
Elkészültem, majd elmentem sétálni egyet. Zenét hallgatva jártam az utcákat. Teljes
nyugalomban voltam, amíg meg nem csörrent a telefonom.
- Emily, fontos bejelentésem van. Gyere ide! –mondta anyám.
Már nem is válaszoltam, csak elindultam felé. Egy világos színű kis ruhácska
volt rajtam, amit kivételesen nem szólt meg.
- Mi az a fontos dolog? –ültem le unottan a kanapéra.
- Beszéltem DongWook szüleivel. És holnap este egy estélyre
megyünk el együtt. Persze ti ketten különjöttök, hogy ketten lehessetek.
- Anya miért erőltetitek ezt annyira? –akadtam ki.
- Mert összeilletek és ő egy olyan fiú, aki hozzád illik.
Nem pedig egy csavargó.
- Utálom az ilyen fiúkat. Honnan veszed, hogy ki illik
hozzám, mikor nem is ismersz. Csak be akarsz állítani egy nem létező embernek,
de az nem én vagyok. Az én életem és nem engedem, hogy te irányítsd. Nem megyek
el az estélyre és nem fogok ezzel a selyemhernyóval járni. –jelentettem ki
határozottan.
- Miket hordasz itt össze-vissza? –nézett rám sértetten.
- Miért nem tudod elfogadni a döntésemet? Nem veszed észre,
hogy semmit nem tudsz rólam? Hogy nem jó köztünk a kapcsolat? Nem érdekel, ha
haragudni fogsz rám, de nem fogom megjátszani magamat a puccos vendégeid előtt.
–mondtam, majd felálltam és eljöttem, mielőtt bármit válaszolhatott volna.
Hihetetlen anyám van. Annyira felidegesített, hogy már nem
tudtam magamban tartani ezeket a dolgokat. Feldúlt állapotban mentem haza.
Hamar elaludtam, hogy elfelejtsem ezeket a dolgokat. Reggel
már sokkal jobban ébredtem. Gyorsan elkészültem és el is indultam a pályára. Már
mindenki ott volt.
- Szia kislány. Hol voltál tegnap? –mentem oda Samhez, ahol
Jiyongék is voltak.
- Anyámnál. –fújtattam egy fájdalmasat.
- Mi történt?
- Hosszú, de nem lényeg. Inkább gyakorlok egy kicsit.
–mentem el az egyik korláthoz.
Jiyong szemszöge
Azóta ostorozom magam, hogy miért álltam le. De jobb így,
tudom, hogy jobb. Meg fogom szerezni őt, csak idő kell.
Ahogy megláttam őt ma, onnantól jobb lett a hangulatom.
Mindig olyan vidám és gyönyörű.
Néztem egy kicsit, ahogyan gyakorol, majd én is felpattantam
a deszkámra és mentem pár kört. Az egyik ugrásból rosszul érkeztem, így estem
egy kisebbet.
Emily guggolt le mellém kuncogva.
- Ha behajlítod a lábadat jobban, nem fogsz elesni. –adta
vissza a deszkámat, ami elgurult.
- Köszi. –álltam fel.
- Hogy mennek a trükkök? –kérdezte aranyosan.
- Jól, bár lenne mit gyakorolni.
- Szólj, ha segítsek valamiben. –mosolygott.
- Komolyan segítenél még mindig?
- Persze. Dobj egy üzenetet, ha kell a segítség. –ment el.
Azonnal előkaptam a telefonomat és küldtem neki egy SMS-t.
Néztem, ahogyan megnézi, majd mosolyogva fordult hátra.
Kacsintottam egyet, mire elnevette magát. Ez a csilingelő
nevetése, ezért érdemes élni.
Örültem, hogy megint ilyen kapcsolatban lehettünk. Mielőtt
elmentünk volna, felé fordultam.
- Akkor valamikor ráérnél egy kis gyakorlásra?
- Persze. –mondta örömmel- Gyere holnap hozzám!
- Hozzád?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése