14. rész

Jiyong szemszöge

            Tágra nyílt szemekkel néztem a mellettem ülő szépségre. Tényleg azt mondta, hogy tetszem neki? Annak a lánynak akibe beleestem?

- Mi? –ennyit tudtam kinyögni. Még mindig lesokkolva néztem rá.

- Te is tetszel nekem, te bolond. Mindig is tetszettél, vagyis egy jó ideje. –mosolygott.

- Komolyan?

- Igen, de miért vagy ennyire meglepve?

- Nem tudom, csak lesokkolt. Én nagyon régóta szeretnék tőled valamit, csak eddig nem mertem, mert féltem, hogy te úgyse érzel semmit irántam.

- És mi az, amit szeretnél? –nézett pajkosan. Imádom ezt a lányt.

- Sok mindent. -mondtam halkan, miközben közelebb hajoltam hozzá. Ajkaimat lassan az övére helyeztem. Nem volt ellenkezés, semmi, azonnal engedett mindent. Így felbátorodva nyaltam meg alsó párnáját, amit készségesen be is engedett. Kezemmel derekát simogattam és így húzódtam hozzá egyre közelebb. Egyik kezét felcsúsztatta a tarkómra és a hajamba túrt.

Emily szemszöge

Meg kellett mondanom Jiyongnak, hogy nekem is tetszik ő. Olyan szépeket mond mindig rólam, szinte áradozik. Nem bírtam tovább, ezért ismertem be én is neki.

És mi lett az eredménye? A parton ülünk és szenvedélyes faljuk egymást. A csókunk egyre vadabb és bátrabb lesz. Bár nem hiszem, hogy ez lenne a legmegfelelőbb a vallomásaink után, de nem bírok nemet mondani neki.

Hosszú nyelvcsata után szakadtam el ajkaitól lihegve. Mosolyogva néztem fel rá, amit ő is viszonzott. És mi törhette meg ezt a pillanatot? A telefonom.

- Háló? –szóltam bele kényszerítve.

- Szia Emily! Hol vagy? Itt vagyok a lakásodnál, de nem vagy sehol. –hallottam meg Samet.

- Öhhm Jiyonggal volt órám és eljöttünk a partra pihenni. –mondtam félve.

- Akkor megnyugodtam. Azt hittem valami bajod esett.

- Nem dehogyis. Jól vagyok.

- Akkor majd találkozunk. Gyertek a pályára, én is odamegyek.

- Rendben, szia!

- Mit mondott? –kérdezte Ji.

- Keresett és mondta, hogy menjünk a pályára, mert mindenki ott van. –álltam fel.

- Oké. –pattant fel ő is, majd elindultunk lassan.

Útközben egyszer csak megfogta a kezemet, mire kérdőn néztem rá.

- Csak jól esik. –válaszolt a kimondatlan kérdésemre mosolyogva.

Kuncogtam egyet, de így folytattuk az utunkat. Mielőtt megérkeztünk volna a pályára, kikaptam a kezemet az övéből és megálltam.

- Valami baj van? –fordult felém.

- Nem csak…ezt ne mondjuk el nekik. –mutattam a többiek felé.

- De miért?

- Nem akarom, hogy még megtudják. Sam elől biztos titkoljuk, mert nagyon félt engem és félek a reakciójától.

- De most már veled leszek és megvédelek. –jött közelebb.

- Köszönöm Ji. De nem baj, ha még nem mondunk semmit?

- Dehogy. De szerintem az én csapatom hamar rájön. Eléggé ismernek.

- Az nem baj, csak tőlem ne tudja meg senki.

- Rendben.

Gyorsan megöleltük még egymást, majd bementünk a többiekhez. Egész estig ott voltunk, majd szépen lassan mindenki haza szállingózott, ahogyan én is.

Jiyong szemszöge

Kicsit furcsáltam, hogy ennyire titkolni akarja, ami köztünk van, de végül is megértettem a helyzetét. Sam tényleg kínos téma, tőle én is tartok egy kicsit. A fiúknak biztos el fogom mondani. Meg szerintem már tudják is.

Lehetőségem lett volna arra, hogy megkérdezzem, lenne-e a barátnőm, de nem tettem meg. Még nem. Eljön mindennek az ideje és nem akarok sietni.

Este indultunk haza a fiúkkal. A mosolyt az arcomról nem lehetett levakarni.

- Miért vagy ennyire boldog? –jegyezte meg Daesung.

- Nem tudom. –nevettem.

- Oké, mi történt Emilyvel? –állt meg Tabi, majd mindenki rám nézett.

- Semmi. Mi lett volna? –kérdeztem nem túl meggyőzően.

- Nem vesszük be. Mondjad csak. –néztek rám szigorúan. Nem tehettem mást, elmondtam.

- Sínen vagyunk. –mosolyogtam huncutul.

- Hogyan?

Elmeséltem nekik az egészet és nagyon örültek neki. Támogatnak minket. Annyira boldog voltam, hamarosan enyém lesz végleg Emily. És senkinek oda nem adom.

Másnap reggel boldogan keltem fel. Mikor elkészültem jött egy üzenetem Emilytől, hogy ma nem tudunk gyakorolni, mert közbejött neki valami.

Kicsit szomorú voltam, de ez van. Az egész napomat a fiúkkal töltöttem. Jártuk a várost, nevettünk, ők csajoztak. Nekem már meg van a választottam, így más nem kell.

El sem hiszem, hogy ennyit változtam pár hónap alatt. Én, a nagy nőcsábász. Tényleg játszottam a lányokkal, kihasználtam őket. De most. Most beleszerettem egybe, aki az igazi.

Pár nap múlva hívtam fel Emilyt, hogy találkozzunk végre. Eddig el sem tudtam érni és már féltettem. Délután mentem át hozzá. Boldogan nyitott ajtót, majd azonnal megölelt.

- Szia! –köszönt kuncogva.

- Szia szépség. –búgtam a nyakába.

Bentebb mentünk, majd leültünk a kanapéra. Hozott jeges teát, majd kíváncsian nézett rám.

- Hol voltál az elmúlt napokban? –tettem fel végre a kérdést.

- Ne haragudj, de egy csomó dolog közbe jött. Aztán Sammel edzettünk egy kicsit a versenyre.

- Verseny? Milyen verseny? –kerekedett ki a szemem.

- Hamarosan világbajnokság. Nem is tudtad?

- Nem. –ráztam a fejemet.

- Ez érdekes. De mindegy, most erre készülünk, mert újra indulok. –sóhajtott nagyot.

- Biztos nagyon jó leszel, mint mindig. –ültem közelebb és karoltam át a vállát. Így húztam magamhoz jobban, majd fejét vállamra tette.

- Remélem. Bár kicsit félek tőle.

- Jó lesz. Profi vagy, ahogyan Sam is. –simogattam a hátát.

- Köszi Ji. –bújt hozzám jobban.

- Szeretnék kérdezni valamit, amit már nagyon régóta meg akartam tenni. –néztem szemeibe.

 – Micsodát?

- Lennél a barátnőm?