48. rész

Emily szemszöge

Lesokkolva néztem a felénk sétáló nőt, aki az anyám volt. Mit keres itt? Mit keres Koreában? Éreztem magamon a feszült tekinteteket, de én még mindig csak anyára tudtam nézni.

- Anya. –néztem rá még mindig ledöbbenve.

- Szia Emily, régen láttalak. –mosolygott, mintha semmi nem történt volna.

- Mit csinálsz itt? –bukott ki belőlem.

- Beszélhetnénk, négyszemközt? –nézett lenézően a többiekre, majd elindult az egyik padhoz, ami elég messze volt tőlünk.

Ránéztem Samre és Jiyongra, akik még mindig lesokkolva álltak.

- Mit csináljak? –kérdeztem őket.

- Menj, beszélj vele! –mondta Ji, majd nyomott egy csókot ajkaimra. Lassan elindultam és utána mentem, majd leültem mellé.

- Kislányom, még mindig ilyen emberekkel mutatkozol? Ez milyen fényt vet rád? –kezdett bele, ahogy odaértem. Nekem ennyi elég volt belőle.

- Már megint kezded? -akadtam ki.

- Én csak jót akarod neked. De nyugodj meg, elnézem, hogy ott hagytál Franciaországban. Nem haragszok, ha most velem jössz. –állt fel és már intett is a sofőrnek. Kínomban nevetni kezdtem, majd dühösen néztem rá, mire lehervadt a mosoly az arcáról.

- Most jól figyelj anya, mert egyszer fogom elmagyarázni. Nem megyek veled sehova.

- De.. –kezdte volna, de közbeszóltam.

- Nem, most az egyszer meghallgatsz! –mondtam keményen- Elegem van, hogy irányítani akarod az életemet, hogy megmondod, mit tegyek. Tudsz egyáltalán rólam valamit? Nekem kéne rosszul éreznem magamat, mert eljöttem Európából? Az agyamat eldobom. Be akarsz állítani egy tökéletes családi állapotot a sznob, undorító barátaidnak, ami nem létezik. Nincs olyan közöttünk, hogy anya-lánya viszony. Nem megyek veled sehova. Ezek az emberek, akiket te lenézel, sokkal többet érnek a gazdag, nyálas vendégeidtől és legfőbbképpen tőled. Ők szeretnek engem, ismernek ellentétben veled. Úgyhogy, ha most elmész, csak nyugodtan. Mert elérted nálam azt, hogy nem érdekel mi történik veled.  –fejtettem ki azt, amit már nagyon régóta magamban tartogattam. Ledöbbenve hallgatta végig a beszédemet.

- Ezt érdemlem? Hogy kioktass? –játszotta a sértettet.

- Rosszabbat érdemelnél. Soha nem törődtél velem, elegem van belőled.

- Úgy mondd ezeket a szavakat, hogy soha többet nem látogatlak meg és soha nem számíthatsz rám semmiben. –kezdett fenyegetni.

- Semmi nem változna, mert eddig is ez volt a helyzet. –mentem el mellette.

- Ez volt az utolsó csepp a pohárban. –szólt utánam –Te nem teheted ezt, a lányom vagy.

- Már nem. Innentől én nem ismerlek és nem vagy az anyám. –mondtam ki, majd eljöttem a pályáról. Könnyes szemekkel rohantam a part felé vagy arra, amerre a lábaim vittek.

Hallottam, hogy valaki utánam jön, de nem foglalkoztam semmivel.

Hirtelen ölelték a derekamat és egy fej fúródott az enyém mellé. Nem bírtam tovább, így hangos sírásban törtem ki.

- Semmi baj kicsim, sírj nyugodtan. –búgta Ji.

Megfordultam és a mellkasába temettem az arcomat, amíg szorosan ölelt magához. Simogatta a hátamat és próbált nyugtatgatni. Hosszú perceken keresztül markoltam a felsőjét és zokogtam. Nem értem, hogy miért adott a sors nekem egy ilyen kibírhatatlan anyát, mint az enyém.Engem nem érdekel, de soha többé nem akarom látni. Többé nem az anyám, legalábbis addig biztos nem, amíg őszintén bocsánatot nem kér és nem ismeri be, hogy egy önző hárpia volt.

Jiyong szemszöge

Megállás nélkül sírt a mellkasomon, míg a pólómat szorította. Annyira sajnáltam szegényt, mert nem érdemelne meg egy ilyen borzalmat, mint az anyja.

- Jól van kicsim, én itt vagyok neked. Sőt itt van az egész csapat, ne foglalkozz vele! Nem ér annyit. –suttogtam a fülébe, mire bólintott pár aprót. Lassan elhúzódott tőlem és letörölte az arcát, majd rám nézett könnyes szemeivel.

- Tudom, ne haragudj Jiyong. Csak most ennek muszáj volt kijönnie rajtam.

- Dehogy haragszok, teljesen megértem. Csak rossz így látni. –simogattam az arcát.

- Köszönöm Jiyong, hogy itt vagy velem. –ölelt meg még egyszer.

- Ez természetes kicsim.

Ezután hazavittem és én is nála maradtam, hogy együtt lehessünk egy kicsit. Szorosan a karjaimban aludt el. Egyedül kellett hagynom, mert volt egy kis elintézni valóm a városban. Még aludt, mikor eljöttem, ezért írtam neki egy levelet, hogy ne aggódjon értem.

Egy óra múlva haza sétáltam, majd otthon neki láttam rendezni a dolgokat. Úgy tíz perce lehettem a lakásomon, mikor hirtelen csöngettek. Azt hittem Emily az, ezért mosolyogva nyitottam ki az ajtót, de egyből lehervadt a vigyor az arcomról.

- Maga mit keres itt? –bukott ki belőlem.

- Bizonyára te vagy Jiyong, Emily barátja. –kezdett bele, majd végigmért.

- Igen, de Ön még nem válaszolt a kérdésemre. –mondtam határozottan. Engem nem fog sem átverni, sem megtörni. Bántotta a barátnőmet, nem is egyszer, így nem leszek kedves.

- Beszélhetnék veled, odabent? –bökött a fejével a nappalim felé.

- Jöjjön! –sóhajtottam, majd beengedtem. Bent leült a kanapéra és méregette a berendezést.

- Bele kezdene, hogy miért jött? –sürgettem.

- Tegnap nem alakult fényesen a beszélgetésem vele. –kezdett bele.

- Ne kerteljen, mondja!

- Elhiszem, hogy tegnap Emilyt érzékenyen érintette, de én nem tántorodok meg. Ti is belátjátok előbb vagy utóbb, hogy neki a legjobb, ha velem jön. Ő egy elit családban nevelkedett, vannak bizonyos elvárások, amiket be kell tartani, ha tetszik, ha nem. És őszintén megmondom, hogy az a társaság, ha nevezhetem annak, amilyen a tietek, nem megfelelő. Nem hagyhatom, hogy a lányom utcakölykökkel mutatkozzon.

- Azt nem bírja felfogni, hogy Emily nem ezt akarja? –szóltam közbe idegesen.

- Őt megbolondította ez a szerelemnek nem nevezhető dolog, ami köztetek folyik. Engem nem érdekel, miért vagy a lányommal, de az biztos, hogy nem szerelem miatt.

- Pont maga tudná, hogy az mi? –mondtam gúnyosan, ami nem tetszett neki.

- Nem hagyom, hogy egy ilyen szakadt csavargó kioktasson engem. Tudod te milyen befolyásos ember vagyok?

- És azt tudja, hogy Emily mit akar?

- Nem fogom egy ilyen kis suhancnak a véleményét kikérni. –legyintett.

- Akkor kibökné végre, hogy mit akar?

- Szakíts a lányommal! –jelentette ki nyugodtan, mire nekem az állam is leesett.

- Hogy mi?

- Szakíts Emilyvel! Neki velem kell jönnie és ezt te nem tudod megakadályozni. Dobd ki, törd össze a szívét, nem érdekel, de érd el, hogy utáljon téged. Egy napot adok neked, hogy kidobd őt és megnyugodhatsz, nem keveset fizetek érte.