41. rész

Jiyong szemszöge

            Fáradtan nyitogattam a szememet, majd nyújtózkodni kezdtem. Megéreztem egy puha, selymes bőrt a kezem alatt. Lepillantottam a mellettem nyugvó szépségre.

Halkan szuszogott és minden egyes levegővételnél megemelkedett a háta. Hasán fekve aludt, oldalra fordított fejjel. Végigsimítottam a gerincén, mire a hátára fordult és az arca a másik irányba nézett. Gyönyörű hosszú nyaka tárult szemem elé. A takaró eltakarta a mellkasát, de a tény, hogy teljesen meztelen alatta, megőrjített.

Cirógatni kezdtem a vállát és lágy puszit nyomtam csupasz bőrére. Egyre többször tettem meg ezt a mozdulatot, majd elmélyítettem, így kis csókokkal leptem el a nyakát.

- Hmmpf –mormogta álmában, mire kuncogni kezdtem. Folytattam, ahol abbahagytam. Egyik kezemmel átöleltem a derekát, így félig rajtafeküdtem. Nem sokkal később mocorogni kezdett, majd felém fordította a fejét és kinyitotta nagy szemeit.

- Jó reggelt édesem. –suttogtam halkan.

- Neked is. –mormogta édesen, majd sóhajtott egy nagyot.

- Hogy aludtál? -simogattam tovább, miközben arcát kémleltem.

- Remekül. –mosolyodott el és nyújtózkodott egyet.

- Egy ilyen éjszaka után, nem is képzelem. Olyan régen voltunk már így együtt.

- Igen, nagyon hiányzott már. –ölelte át a nyakamat. Édes csókban forrtunk össze. Ezt minden reggel el tudnám viselni.

- Van még időnk edzésig. Nincs kedved egy kis nosztalgiára? –mosolyodtam el kajánul.

- Nem lehet Jiyong. Még el kell készülnünk és nekem tusolnom kell.

- Akkor nincs mit tenni. Irány a fürdőszoba. –emeltem fel úgy takaróstul. Rajtam nem volt semmi, de nem is érdekelt. Jókedvűen kacarászott karjaimban, míg bementem vele a fürdőbe. Ráültettem a kis komódra, még mindig takaróban, majd megengedtem a vizet.

- Hihetetlen vagy. –nevetett rajtam.

- Csak szerelmes. –álltam elé és megcsókoltam, míg bontogatni kezdtem róla a puha anyagot. Lehúztam a szekrényről és egy mozdulattal lerántottam róla a vastag textil.

Behúztam a tus alá, majd becsuktam a kabin ajtaját. Meleg víz folyt végig testünkön, ami még jobban felizgatott. Ahogy vizes hajamba túrt, kezem végig siklott az egész testén.

- Ha készen akarunk lenni, sietnünk kell. –lihegte a számba.

- Gyors leszek. –mosolyodtam el és felemeltem az egyik lábát a csípőmhöz és azonnal két ujjamat csúsztattam belé. A váratlan érzéstől felnyögött.

- Uhh Ji –kapaszkodott a vállamba. Közepes tempóban kezdtem el mozgatni a kezemet. Ő sem tétlenkedett. Vékony ujjait húzogatta végig a férfiasságomon, ami belőlem váltott ki mély sóhajokat. Mikor éreztem, hogy kellően benedvesedett és nem csak a víz miatt, kihúztam ujjaimat, felemeltem, hogy az ölemben üljön és szépen rácsúsztattam merevedésemre.

- Hmm Jiyong. –csukta be szemeit.

Gyorsan kezdtem mozogni, hogy minél hamarabb elérjük a csúcsot. Magasabban volt, mint én, így tökéletesen elértem a nyakát és melleit.

- Mi ez a foltocska a nyakadon? –kuncogtam, ahogyan megláttam a tegnapi szerzeményemet.

- Te tehetsz róla. Hogy fogom eltakarni? –lihegte, míg a szemembe nézett.

- Nem fogod eltakarni. Mindenki tudja, hogy az enyém vagy.

- De mindenki tudja, hogy együtt vagyunk.

- Nem érdekel. Senki nem nyúlhat hozzád, csak én. –csókoltam meg.

- Szeretlek Jiyong. –sóhajtotta, ahogyan elértem benne azt a bizonyos pontot.

- Én is szerelmem. Én is. –hajtottam tovább. Lentebb eresztettem, hogy még mélyebbre hatoljak belé. Körmei hátamat mardosták, ahogyan egyre közelebb sodródtunk az élvezethez.

- Jih én mindjárt ahh –nyögte.

- Nekem is kicsim hmm.

Pár pillanat múlva Emily megfeszült és remegni kezdett. Nagyokat nyögött, a nevemet mondogatta. Eszméletlen érzés ezt látni, ami engem is elrepített.

Miután lenyugodtunk, elzártuk a csapot, magunk köré csavartunk egy törülközőt és kiszálltunk a kabinból.

- Jól indult ez a reggel. –nevetett édesen.

- Az biztos. –húztam magamhoz és csókoltam meg. Megszárítkoztunk, elkészültünk, ettünk valamit, majd lementünk a pályához. Pár perc múlva mindenki megjelent.

Emily elkezdte magyarázni a számot, amit kigondolt. Mi is mondtuk az ötleteinket és egy óra alatt meg tudtuk beszélni az egészet. Ahogyan elképzeltem az nagyon tetszett. Biztosan jó lesz. Délig folyamatosan gyakoroltunk, majd úgy döntöttünk, mára elég ennyi.

- Akkor ma még hívlak. –mentem oda a szerelmemhez.

- Hol leszel délután?

- Találkozok anyával és beszélgetünk egy kicsit. –mondtam halkan.

- Komolyan? Jiyong, ez nagyszerű. –örvendezett.

- Nem tudom. -húztam a számat.

- Hidd el jó lesz. Aztán mondd el mi volt! –karolta át a nyakamat.

- Rendben édes. –csókoltam meg, majd eljöttem.

Nem tagadom kicsit tartottam ettől az egésztől. De azért adok egy esélyt neki és majd meglátjuk mi lesz. Az egyik kávézóba mentünk, ahol nyugisan tudunk mesélni egymásnak. Mire odaértem, már várt rám.

- Szia Jiyong! Örülök, hogy eljöttél. –mosolygott kedvesen. Annyira látszódott, hogy mennyire igyekszik, és hogy mennyire akarja.

- Szia. –ültem le.

- Milyen napod volt? –kérdezte kíváncsian.

- Jó. A srácokkal gyakoroltunk a versenyre. –mondtam kedvesen.

- Hallottam, hogy még mindig gördeszkázol. Örülök, hogy találtál egy szenvedélyt magadnak. És, ha jól tudom nagyon jó vagy benne. Gratulálok.

- Köszönöm. Igyekszek, minél jobb lenni. Mert úgy érzem, ebben vagyok jó és szeretem is csinálni. –kezdtem jobban megnyílni.

- Örülök.

- És te mit csináltál Európában? –kérdeztem rá egy kényes témára, de muszáj volt megkérdeznem. Kicsit komorabb lett, de válaszolt a kérdésemre és mesélni kezdett.

- Egy előkelőbb étteremben voltam főszakács. Szerettem ott dolgozni, nagyon kedvesek voltak az emberek. Aztán esélyem nyílt, hogy nyithassak egy éttermet. Amit az egyik barátomra hagytam, mikor eljöttem onnan.

- Miért nem nyitottál itt egy újat, mikor Koreába jöttél?

- Fontosabb, hogy most ezt hozzam rendbe. Ezután ráér a munkával foglalkozni.

- És beszéltél már apával? –kérdeztem rá kíváncsian, bár tartottam a választól.

- Igen. Vele is sok mindent kell elintéznem. De próbálom minél hamarabb elegyengetni a dolgokat. –bólogatott határozottan.

Tényleg nagyon igyekezett és megtett mindent, hogy jobb legyen a helyzet, amit nagyon értékelek és jól esett. Kezdek jobban megbarátkozni a tudattal.

Estig ott ültünk, majd haza indultunk mindketten. Megbeszéltük, hogy legközelebb elmegyek hozzá ebédre és szívesen látja Emilyt is. Örültem, hogy őt is meg akarja ismerni.

Hazafele sétáltam, mikor kaptam egy SMS-t Tabitól. Ennyi állt benne:

„Tudom ki támadott meg.”