42. rész

Jiyong szemszöge

            Többször elolvastam azt a kis mondatot, ami a telefonom képernyőjén díszelgett. Hirtelen nem tudtam, mit gondoljak. Azonnal felhívtam a barátomat.

- Magyarázd el nekem! –szóltam bele rögtön, ahogyan felvette.

- Gyere a lenti klub elé. Ott lesznek a fiúk is. –válaszolta kemény hangon.

- Indulok és még annyi, hogy ne szóljatok Emilynek! Nem akarom, hogy most ezzel zavarjuk.

- Rendben tesó. –tettük le, majd siettem is a kijelölt helyre. Úgy tíz perc múlva ott is voltam. Egyből a hátsó bejárathoz mentem, mert tudtam, hogy ott lesznek. Meglepetésemre nem voltak egyedül.

- Mi folyik itt? –kérdeztem értetlenül.

- Neki köszönheted, hogy megtaláltuk. –mutatott Tabi a mellette álló tagra.

- De miért? –kérdeztem zavartan.

- Kitartunk a családtagjaink mellett, nem emlékszel? –jött közelebb.

- De hiszen gyűlölsz. –értetlenkedtem még mindig.

- Nem. Haragudtam rád, de be kell ismernem, hogy egy barom voltam. Ne haragudj. Miután Emily eljött hozzám, láttam rajta mennyire aggódik. Még sosem volt ilyen azelőtt. Láttam mennyire szeretitek egymást és nagyon hülyén viselkedtem. –nevetett zavartan.

- És mit kerestek itt?

- A kórház óta azon gondolkodtam, hogy ki tehette ezt. És aztán rájöttem, ezért felkerestem. Mindent bevallott egy kis rásegítés után. –nevetett. Szóval megverte.

- Miért tetted?

- Már mondtam, családtag vagy. És Emily a húgom, ő téged választott, szeret téged és tudom, hogy te is őt. Így az én családom vagy. És senki nem bánthatja a családtagjaimat. –mosolygott.

- Köszi tesó. –kezeltem le vele. Nagyon jól esett, hogy megbékélt és támogat minket.

- Ja és amíg el nem felejtem. Hoztunk valakit. –intett a csapattársainak, akik előre hozták SeungJot, régi nagy ellenségemet.

- Miért van ez itt? –mutattam rá összezavarodva.

- Ő az, aki megvert téged. –mondta Tabi, majd mellém sétált.

- Te? –néztem rá, akit a többiek fogtak két oldalról –Tudom, hogy utálsz, de miért tetted?

- Mert lefektetted a húgomat és amiért együtt vagy Emilyvel. –sziszegte.

- Mi köze ennek Emilyhez? –szűkítettem össze a szemeimet.

- Szerinted? Nem csak te vagy belé esve. –ismerte be. Tágra nyílt szemekkel néztem rá. Neki bejön az én szerelmem?

- Ezért verted meg Jiyongot? –kérdezte idegesen Sam.

- Rossz nézni, ahogyan téged ölelget. Nem értem mit lát benned, mikor nem a legszebb a múltad. Vagy erről nem tud a drága? –mosolygott, mire Sam behúzott neki egyet.

- Mindenről tud, de ez nem is rád tartozna. Mert talán te szebb dolgokat tettél? –sziszegtem.

- Itt az esély Jiyong. Add meg neki, amit megérdemel ez a szemét! –biztatott Sam.

- Nem fogom megverni, mert nem leszek akkora lúzer, mint ő. –fordultam meg és indultam volna el, de ekkor megálltam- Nem, egy dolgot mégis szívesen megtennék. –ezzel a lendülettel rúgtam meg ott, ahol a legjobban fáj neki. Összeszorított szemmel esett a földre.

- A legjobb büntetés. –nevetett Tabi és mindenki rajta kívül. Elengedték, így a földre esett. Nem láttam értelmét annak, hogy visszaadjam neki, amit ő tett velem. Mivel megtudtam, hogy szereti Emilyt, így jobbnak láttam, ha az a büntetés neki, hogy néznie kell engem a szerelmemmel. Mert ő az enyém és senki másé.

- Köszönöm, hogy segítettek. –fordultam Samékhez.

- Ugyan, megérdemelte. –nézett a földön szenvedő fiúra.

- Azért megnéztem volna, ahogy összevered. –tette hozzá Seungri.

- Nem jártam volna jobban vele. Így jobb. –zártam le, majd elindultunk. Mi öten fiúk, meg Sam. Az ő társai hazamentek aludni. Elég késő volt már. Sétálgattunk egy kicsit, miközben jót beszélgettünk. Hirtelen megszólalt a telefonom. Életem értelme hívott.

- Szia édes. –köszöntem bele, mire mindenki rám nézett.

- Ji, merre vagy? –kérdezte aggódva.

- Nem rég jöttem el anyától, a városban a fiúkkal. Miért baj van? –estem kétségbe.

- Nem, csak aggódtam. Nem hívtál és azt hittem bajod esett. –válaszolta édesen.

- Ohh, ne haragudj, elfelejtettem. Átmenjek hozzád?

- Nem kell, pihenj nyugodtan. Holnap úgyis találkozunk.

- Rendben, aludj jól. Szeretlek kicsim.

- Én is téged Ji. Nagyon. –köszönt el, majd letettük a telefont.

Visszanéztem a srácokra, akik mosolyogtak rám. Értetlenül vizslattam őket, hogy most mi van.

- Valaki nagyon szerelmes. -kuncogott DaeSung.

- Most már én is látom. –bólogatott Sam.

- Szeretnék kérni tőletek valamit. Ne szóljatok Emilynek erről! Elmondom neki, ki támadott meg, de az okát ne tudja meg. –kértem őket.

- Miért? –néztek rám értetlenkedve.

- Azt hinné miatta történt ez és ezt nem akarom. Mivel ő nem tehet róla, hogy ennyire gyönyörű. –gondolkodtam félig hangosan, amit meg is bántam.

- Még sosem láttalak ilyennek. –hitetlenkedett Tae.

- Nem fogunk neki szólni. Ha te így látod jónak, akkor legyen.

- Én úgysem tudnék szólni neki, mivel nem beszél velem. De ezt meg is értem. –szomorodott el Sam. Sajnáltam, mert tényleg megbánta, amit tett.

- Hidd el meg fog békélni, csak idő kell. –próbáltam biztatni.

- Tudom, eléggé ismerem. Bár még sosem vesztünk össze. De ez is az én hibám.

- Tényleg köszönöm, amit ma tettél. Hálás vagyok. –váltottam témát.

- Szívesen, de most jobb lesz, ha megyek. Remélem hamarosan találkozunk. –indult el. Mi is elköszöntünk a fiúkkal, majd mind haza készültünk. El is indultam a lakásom felé, de támadt egy ötletem, ezért másik irányt választottam. Nem tudom miért, de rám tört egy érzés, így afelé mentem. Szerencsére volt kulcsom a helyhez, így be tudtam jutni. Sötét volt mindenhol. Halkan indultam el az egyik szobába, ahol ott várt rám. Édesen aludt az ágyban. Először figyeltem csodás arcát, majd elmosolyodtam. Levettem a felsőmet és a nadrágomat, majd lassan bemásztam mellé. Bebújtam a takaró alá, de ekkor mocorogni kezdett.

- Ji-jiyong. –motyogta, majd felemelte a fejét.

- Én vagyok az szerelmem. Ne haragudj, hogy így rád török, de hiányoztál.

- Nem baj, csak kicsit megijedtem. -fordult felém. Oldalát kezdtem el simogatni, miközben arcát kémleltem. Hosszasan néztünk egymás szemeibe.

- Milyen volt anyukádnál? –kérdezte álmosan.

- Jól haladtunk, de ezt holnap beszéljük meg. –suttogtam.

- Hogy-hogy itt vagy?

- Miután hívtál, hiányozni kezdtél. Itt akartam lenni veled, ezért idejöttem.

- Olyan jó, hogy itt vagy. Szeretek veled aludni. –bújt bele a mellkasomba. Imádtam ezt az érzést. 

- Én is. Hosszú nap volt, aludjunk szerelmem.

- Rendben. Szép álmokat Jiyong.

- Neked is édesem.

Szippantottam egy utolsó nagyot bódító illatából, majd szorosan magamhoz ölelve aludtam el vele együtt. Nem vehetik el tőlem ezt a lányt. Senkinek nem adnám oda, mert az enyém. Mindennél jobban szeretem. Kíváncsi leszek, mit szól a támadómhoz?