47. rész

Jiyong szemszöge

Annyira örültem, hogy véglegesen is kibékültek, így minden olyan, mint régen. Ma megyünk és megünnepeljük a versenyt is és azt, hogy újra együtt van a két csapat.

Stílusomhoz hűen egy lazább ruhát választottam, pár kiegészítővel. Megcsináltam a hajamat és már mentem is a klubba. Előtte találkoztunk a fiúkkal és így indultunk neki az éjszakának.

Javában ment már a buli, de még sehol sem láttam Emilyt. Sőt egy lányt sem láttam, a mieink közül. Nem aggódtam, biztos késnek egy kicsit. Nem sokkal később megérkeztek a maradék tagok, de még mindig nem láttam sehol sem az én barátnőmet.

Egyszer éppen egy nagy nevetésben törtünk ki, mikor oldalra pillantottam és elakadt a lélegzetem. Szerintem mondanom sem kell, hogy kit láttam meg. Emily volt az, egy nagyon szép és dögös ruhában. Rózsaszín volt és csillogott az egész. Nem volt hosszú, ami kiemelte gyönyörű, hosszú lábait. Haja oldalra volt simítva, így pőre válla szemezett velem. Ahogy meglátott elmosolyodott és felém közeledett.

- Szia édes. –nyomott egy csókot ajkaimra, majd üdvözölte a többieket. Eddig én még mindig tátott szájjal néztem tökéletes alakját. Nem tagadom, de beindultam. Nem is kicsit. Olyan szinten megkívántam, hogy azt el sem tudom mondani.

- Úristen Emily, gyönyörű vagy. –néztem végig rajta még egyszer, mikor leült mellém.

- Mennyit ittál? –nevetett aranyosan.

- Nem sokat, de atyaúristen. –húztam magamhoz egy szenvedélyes csókra, csak hogy érzékeltessem a vágyamat.

- Te beindultál egy ruhától? –húzódott el, mikor leesett neki.

- Nem a ruhától, tőled.

- Bolond vagy. –nyomott egy nyelves csókot ajkaimra, majd felállt és elment inni egy kört. Szépen telt az este, koccintottunk közösen a sikerre, majd táncolgattunk, iszogattunk.

Valamikor hajnalban hívtam el Emilyt egy körre. Átfonta a nyakamat, kezemet csípőjére helyeztem. Szorosan magamhoz húztam, míg ütemesen mozogtunk a zenére. Hirtelen megfordult, így kerek feneke dörzsölődött ágyékomhoz, ami még jobban felcsigázott. Combjait kezdtem el simogatni, míg felemelte a kezét és hajamba túrt.

- Kívánlak Emily. –suttogtam a fülébe, mire kuncogni kezdett.

- De most nem lehet. Majd otthon. –fordult vissza, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Direkt húzod az agyamat? –húztam fel a szemöldökömet.

- Nem, nem direkt. –mosolyodott el huncutul.

- Ugye tudod, hogy ezért nagyon kapni fogsz otthon? Nem lesz kegyelem. Könyörtelenül kényeztetlek, kínozlak, amíg te fogsz könyörögni, hogy tegyelek magamévá. –suttogtam kéjesen a fülébe, hogy induljon be egy kicsit a drága.

- Hm Ji –sóhajtott egy nagyot.

- Csak nem elképzelted, ahogyan az ajkammal kényeztetlek? Minden testrészedet végig csókolom, majd már a teljesen merev férfiasságomat csúsztatom beléd és juttatlak el a csúcsra, ahogyan a nevemet kiabálod alattam. –folytattam, míg kezem fenekére csúszott és belemarkoltam.

- Ugye tudod, hogy... –nyögött egy halkabbat, majd mélyen a szemembe nézett- Ez most nem válik be és otthon, majd folytatjuk. –mosolyodott el és elment a többiekhez. Tátott szájjal néztem utána, hogy játszadozott velem, ezzel még jobban feltüzelte az állapotomat.

Lehúztam két töményet, majd pár óra múlva, mikor egyedül volt, mellé mentem.

- Csak nem rólam fantáziálsz vagy én már nem tudlak kielégíteni? –kérdeztem gúnyosan.

- Ji, ne csináld már. Nagyon kívánlak, csak itt nem lehetett. –bújt hozzám és cirógatni kezdte a mellkasomat.

- Persze, most már kellenék igaz? –néztem rá sértődötten.

- Ji mindig kellesz. Most komolyan haragszol, amiért elmentem. De te is tudod, hogy itt nem eshettünk egymásnak. Szerinted én nem akartam egy kicsit veled lenni? El sem tudom mondani, mennyire vágyom rád, és hogy haza menjünk és megcsinálhassuk azokat, amiket mondtál. –tört ki belőle.

- Én is vágyom rád. –csókoltam meg éhesen, amit végre viszonzott is. Hosszú percekig faltuk egymást, míg levegőhiány miatt váltunk el lihegve.

- Menjünk haza! –mondta.

- De ugye tudod, hogy haragszok még? –makacsoltam meg magamat.

- Majd kiengesztellek. –mosolygott kajánul és pillantott le az ágyékomra.

- Tetszik az ötlet. –húztam magamhoz és elindultunk kifelé. Elköszöntünk mindenkitől, hívtunk egy taxit és el is indultunk hozzám.

Innentől szerintem nem kell részleteznem, hogy mi történt.

Másnap reggel hamarabb fent voltam, mint ő. Lusta voltam felkelni, ezért feküdtem egy darabig, míg Emily feje a vállgödrömben pihent és egyik kezével ölelt.

Lassan fél éve együtt vagyunk. Nyugodtan elmondhatom, hogy ez a leghosszabb kapcsolatom. Teljesen megváltoztam, persze jó irányba. Régen csak játszadoztam a nőkkel, kihasználtam őket, mindig úgy csináltam, hogy nekem jó legyen. Egyfolytában buliztam, nem törődve semmivel. Semmibe vettem apámat és szinte mindenkit.

Most meg megtaláltam egy lányt, akit mindennél jobban szeretek. Aki a legfontosabb nekem. Egy új családot találtam, akiket szeretek és ahova jó érzés tartozni. Újra jó kapcsolatom van apával és alakulóban vagyok anyával is.

Élvezem, ami történik és nem kellenek hozzá nagy botrányok, meg a rossz dolgok. Teljesen elmerültem gondolataimban, így nem vettem észre, hogy Emily felébredt és lágyan simogatja pucér mellkasomat.

- Min gondolkoztál ennyire? –kérdezte miközben felnézett rám.

- Csak, hogy mennyi minden változott és hogy nem bánom. –öleltem magamhoz.

- Tényleg anyukáddal beszéltél azóta?

- Igen és minden rendben van. Lassan, de alakulgat az anya-fia kapcsolat. –nevettem.

- Örülök Ji. –mosolygott, majd sóhajtott egy nagyot.

- Mi a baj?

- Nincs kedvem felkelni, de muszáj lesz. –mormogta aranyosan.

- Akkor feküdjünk még egy kicsit.

A délelőtt folyamán nálam voltunk, aztán együtt mentünk el a régi pályára, a régi csapathoz.

Olyan jó volt végre itt lenni, mivel ez a mi igazi helyünk.

Estig ott voltunk és gyakoroltunk, de leginkább hülyéskedtünk. Az éven nem lesz több verseny, így senki nem hajt. Élveztük egymás társaságát és ez jó volt. Kellet már, nagyon kellett. A végére nem maradtunk sokan, majd így kezdtünk el beszélgetni.

- Hogy hívtad ide a francia ismerőseidet? –kérdezte Sam Emilyt.

- Tudtam, hogy Koreában vannak. Találkoztam velük és egyből belementek. De nagyon ügyesek és szeretnek itt lenni, így maradnak. –magyarázta.

- Tényleg jók, sok újat tanulhatunk tőlük.

Ekkor hirtelen egy hatalmas autó parkolt le a pálya bejáratánál. Egy öltönyös alak szállt ki, aki kinyitotta a hátsó ajtót, majd megjelent egy nő, akit mind ismertünk.

- Anya? –döbbent le Emily, ahogyan mindenki más is.