46. rész

Jiyong szemszöge

Nem volt kedvünk, de végül felöltöztünk és elindultuk haza. Vagyis az ő lakására, mert megkért, hogy aludjak ott. Mit mondjak, nem kellett könyörögni.

El sem tudom mennyire jól esett és milyen izgató volt a szabadban szeretkezni vele. Ott volt a lebukás veszélye, meg maga a helyzet, nagyon tetszett. De ahogy észrevettem ő is élvezte.

Másnap elkészültünk, majd indultunk is a lenti pályára, hogy találkozzunk a többiekkel és együtt indulhassunk el a versenyre. Mindenkin az a póló volt, amit nem rég csináltunk. Így tudják, hogy mi egy csapat vagyunk. Bevallom kicsit izgultam, mert most először vettem részt ilyenfajta versenyen. Sosem versenyeztem még csapatban. Ahogy láttam Emily nem izgult, neki nem ez lesz az első.

- És megjött a két szerelmes. –kiabálták a többiek, ahogyan leértünk. Nevetni kezdtünk, úgy látszik, nagyon fel vannak pörögve.

- Akkor mindenki készen áll? –kérdezte Emily a többiektől boldogan.

- Igen! –harsogtuk.

- Akkor induljunk el a versenyre.

Nem telt bele húsz percbe és meg is érkeztünk egy csarnokhoz, ahol a mai megmérettetés lesz. Nem csak koreaiak, sőt nem csak ázsiaiak versenyeztek meg, mivel nemzetközi volt.

Összesen kilenc csapat méri össze ma az erejét. Mindenkinek meg volt az egyen pólója, amit viseltek. A mi alapszínünk a sárga volt. Nem messze megláttam Saméket, akik fehérben voltak. Minden csapatban olyan kilencen-tízen voltak és így adták elő számaikat. Volt még legalább fél óránk a kezdésig, addig felmértük a terepet, melegítettünk.

- Csá Jiyong, jó téged látni! –jött oda Sam.

- Szia. –kezeltem le vele.

- Fura, hogy nem együtt versenyzünk, de azért remélem, hogy legközelebb másképp lesz.

- Biztos vagyok benne. –mosolyodtam el.

- Jiyong, mennünk…kell! –jött oda Emily, de nem látta, hogy kivel beszélgetek. Mikor észrevette megtorpant és nehezen kinyögte az utolsó szót.

- Szia kislány. –mosolyodott el halványan Sam.

- Szia. –válaszolta az egyetlen lány tag, aki itt volt közülünk.

- Sok szerencsét a versenyre. –mondta a régi főnök.

- Nektek is. –bólintott Emily, majd eljöttünk mindketten.

- Csak hogy tudd, megbánta, amit tett. –mondtam neki miközben sétáltunk.

- Honnan veszed? –nézett rám kíváncsian.

- Majd elmondom, de higgy nekem! –nyomtam egy puszit a szájára, majd előre siettem. Még láttam, hogy megtorpan, majd utánam jön.

Elkezdődött a verseny. Mi a hetedikek voltunk és pont előttünk jöttek Samék. Szépen mentek le egymás után a számok. Meglepetésemre nagyon jó volt mindenki. Amit furcsálltam, hogy

SeungJo és a csapata nem jött el. Lehet a botrány miatt, nem értettem, bár nem is érdekelt annyira. Most ment le egy szám és következtek Samék. Mielőtt pályára léptek volna ránk nézett a vezető. Összetalálkozott a tekintetük Emilyvel, majd a pályára lépett. Tudtam, hogy mindkettőjüknek hiányzik a másik. Megfogtam a barátnőm kezét, mire rám pillantott és elmosolyodott, majd visszafordult a versenyzőkre.

Meredten néztük a számukat. Nagyon jók voltak, bár én észrevettem pár apró hibát, amit gondolom a bírók is láttak. De szépen előadták, megcsinálták, majd a végén tapsoltunk nekik. És mi következtünk. Felsorakoztunk a pálya szélére, majd elkezdtük. Teljesen kikapcsolt az agyam, csak a mozdulatokra gondoltam. Mikor nem én csináltam a mozdulatokat a többieket néztem szélről. Az egyikünk elrontott valamit, de nem volt olyan vészes. Összegében jól megcsináltuk, bár lehetett volna jobban, de már így alakult. Én nagyon élveztem az egészet és egy cseppet sem vagyok szomorú.

- Gratulálok ügyes voltál. –borult a nyakamba Emily, mikor már lejöttünk. Szorosan vontam magamhoz, míg fejemet nyakhajlatába fúrtam.

- Te is, nélküled nem ment volna. –húzódtam el, hogy a szemébe tudjak nézni. Mosolyogva tapadt ajkaimra, amit készségesen viszonoztam is. Ezután még egyszer megöleltük egymást. Ekkor láttam, hogy Sam mosolyogva néz minket és tátogott egy ’gratulálokot’, mire bólintottam egyet. Ezután elengedtem Emilyt és megbeszéltük a dolgokat a csapattal. Úgy egy fél óra múlva mondták el az eredményeket, vagyis csak az első helyet.

- És a legjobb csapat ma nem más, mint a Floridai Gördeszkások! Gratulálunk az egész csapatnak! –mondta a műsorvezető. Hirtelen csalódottságot éreztem, de aztán boldogságot. Nevetve kötöttünk ki egy hatalmas ölelésben az egész csapattal.

- Nem baj srácok, szerintem jók voltunk és ez a verseny hozott össze minket. –mondta Emily, akin egy csepp csalódottságot sem láttam.

- Egyetértek. –helyeselte mindenki. Kintebb mentünk, majd megálltunk a parkolóban, hogy összeszedjük magunkat. Hirtelen jelent meg mellettünk egy másik, ismerős csapat.

- Gratulálok, nagyon jók voltatok. –mondta a vezetőjük.

Emily szemszöge

Hátrafordultam és megláttam Saméket, akik mosolyogva néznek minket.

- Köszönjük, ti is jól nyomtátok. –válaszoltam kedvesen.

- Kár, hogy nem együtt csináltuk. –mondta nekem régi jó barátom.

- Így alakult. –rántottam meg a vállamat.

- Emily, csak hogy tudd, nagyon sajnálom, ami történt. Tudom, hogy az én hibám volt, ne haragudj. Valamiért elborult az agyam, de látom, mennyire szeretitek egymást és belátom egy barom voltam. Szóval ne haragudj. –mondta őszintén. Hirtelen nem tudtam mit mondani ezért csak álltam és néztem őt. Bólintott egyet, majd távozni készültek.

- Egy törpilla is tud felejteni. –szólaltam meg, mire megtorpant és mosolyogva visszafordult.

- Azt hittem utáltad, amikor így hívtalak. –mondta kuncogva.

- Megszoktam. –adtam meg az egyszerű választ, majd a nyakába ugrottam. Szorosan megölelt. Úgy hiányzott már nekem, hiszen a bátyám volt. Körülöttünk mindenki tapsolni és ujjongani kezdett. Nevetni kezdtünk mindketten, majd elengedtem.

- Tényleg sajnálom. –nézett a szemembe.

- Nem haragszok. Hiányoztál és szükségem van a bátyómra. –mosolyogtam.

- Te is hiányoztál húgi. –ölelt meg megint. Ezzel hivatalosan is kibékültünk.

- Végre újra együtt a régi csapat. –örvendeztek a többiek.

Visszamentem Jihez és hozzábújtam.

- Tényleg ne haragudjatok, titeket így jó látni együtt. –mondta Sam nekünk.

- Köszönjük. –válaszolta Jiyong, majd nyomott egy puszit ajkaimra.

- Mi lenne, ha megünnepelnénk ezt a mai napot? –ajánlotta fel az egyik srác, amit persze mindenki helyeselt.

- Akkor este a szokásos klubban. –kiabálta Sam, majd lassan elvált a két csapat, de csak pár órára. Boldog voltam, hogy minden olyan, mint régen. Ez hiányzott már nekem.

Mi is hazamentünk, hogy elkészülünk az estére. Pár lány feljött hozzám, hogy együtt készülődjünk. Igazi csajos hangulat lett a lakásomban. Bekapcsoltuk a zenét, sminkeltünk, hajat csináltunk és azért bedobtunk pár kezdő italt. Nem sokat, csak alapoztunk.

Jó estének nézünk elébe, úgy látom.