49. rész

Jiyong szemszöge

Az eszem megállt. Most komolyan lefizetne, hogy szakítsak a lányával? Milyen anya az ilyen, aki a saját lányának akar rosszat? Azt már nem engedem, az biztos.

- Magának elment az esze? –bukott ki belőlem.

- Hogy beszélsz velem? –sértődött meg, de gyorsan leállítottam.

- Nem érdekel. Undorító, ahogyan manipulálni akarja az embereket. A saját lányának akar rosszat? Felfogja, hogy miket tesz? Azt hiszi ugráltathat bárkit, ahogyan kedve tartja? Akkor most magyarázom el Önnek egyszer és utoljára. Nincs az az isten, aki engem rávenne arra, hogy szakítsak Emilyivel. Mivel még sosem szerettem ennyire senkit, mint őt. De ezt hiába magyarázom Önnek, mivel nem tudja mi az a szeretet. –világosítottam fel.

- Hogy van képed…

- Menjen el a házamból! –álltam fel és nyitottam ki az ajtót.

- Kidobsz? Te nem tehetsz ilyet.

- Azt mondtam menjen el! –erősítettem meg magamat. Én aztán nem fogok félni tőle. Pufogva állt fel és sétált ki az ajtón, de mielőtt végleg eltűnt volna a liftben, utána szóltam.

- De azért azt ne felejtse el, hogy mit veszített el! Emily a legcsodálatosabb dolog az életében, az egyetlen ember, aki elviseli Önt. Később rá fog jönni, mekkora hülyeséget tett. –mondtam, majd becsuktam az ajtómat. Kellett pár perc, amíg lenyugodtam és helyre raktam a gondolataimat. Remélem azért elértem, hogy átgondolja a helyzetet, bár amilyen önfejű, kétlem.

Emily szemszöge

Mire felkeltem nem találtam magam mellett Jiyongot. Kimentem a konyhába, ahol egy levelet láttam meg az asztalon. Elment a dolgait intézni, így én is úgy döntöttem, hogy elmegyek készülődni. Gyorsan letusoltam, felöltöztem és leültem egy kicsit a gépem elé.

Válaszolgattam néhány levélre, majd főztem egy ebédet.

Hirtelen csörrent meg a telefonom. Nem volt időm megnézni ki volt az, így csak felvettem.

- Háló? –szóltam bele.

- Kicsim? Történt valami a délelőtt? –hallottam meg Ji hangját.

- Nem, de miért kérdezed?

- Csak úgy. Ne foglalkozz vele! Délután találkozunk, szia édes. –ezzel le is tette a telefont. Nagyon furcsának találtam ezt a beszélgetést, de ráhagytam.

Két hónap telt el. Repül az idő mostanában. Túljutottunk a féléves évfordulónkon is Jiyonggal és minden rendben van. Teljes mértékben kibékültek az anyukájával, aminek örülök. Már a szülei is beszélnek egymással, bár ott még vannak kételyek. Tabi azóta is együtt van a barátnőjével, nagyon aranyosak. Megtudtam, hogy miért verték meg anno Jiyongot, aminek nem örültem. Főleg annak, hogy eltitkolták előlem, de nem csak ő, hanem Sam is. Egy kicsit haragudtam is rájuk, de pár nap után ez is elmúlt.

Azóta nem beszélek anyával. Nem veszünk tudomást egymásról. Biztosan visszament Európába és éli a fényűző életét, amit annyira élvez. Nem mondom, hogy örülök neki, de inkább ez, mint hogy parancsolgasson nekem.

Teljesen felhagytam a versenyzéssel, már csak tanítom a deszkázást, amit rendesen űzök is. Sammel nyitottunk egy ’iskolát’, ahol kis tehetségekkel foglalkozunk és juttatjuk el őket a versenyre. Azért is jó, mert az a munkád, ami az életed. Azért kapok pénzt, hogy átadom a tudásomat. Ji azóta is versenyzik és egyre jobb. A legprofibbak közé került és én nagyon büszke vagyok rá. Egyik nap éppen együtt voltunk, mikor nevetve mentünk fel a lakásomhoz.

- Ji, már fáj a hasam a nevetéstől. –mondtam neki.

- Viszont jó téged így látni. –húzott magához a derekamnál fogva.

- Ugye tudod, hogy már több mint egy hete nem feküdtünk le egymással? –búgtam közel ajkaihoz, miközben átfontam a nyakát.

- Igen és ez kész tragédia, mivel kötelező hetente legalább háromszor szexelnünk. Ennél kevesebbel nem érem be. –mosolyodott el.

- Telhetetlen.

- Csak túlságosan vágyom rád. –mormogta és már falta is az ajkaimat. Nekidöntött az ajtónak, míg egyik kezével megpróbálta kinyitni a zárat. Ahogy sikerült neki, betolt a csókot meg nem törve, majd becsukta az ajtót és neki nyomott. Lehámozta rólam a kis kabátomat, ami alatt csak egy apró top volt. Lehúztam róla a pulcsiját, majd visszatértünk a csókunkhoz. Kigombolta a farmeromat, de nem vette le rólam, hanem felkapott az ölébe és így nyomta a hátamat a falaphoz. Keze a fenekem alatt volt és erősen markolgatta azt. Halkan cuppogtunk, míg haját túrtam. Lekaptam róla a felsőt és végig simítottam tetoválásokkal díszített hátán.

- Úgy hiányoztál nekem Jiyong. –súgtam halkan.

- Te is édesem, nagyon. –tért rá a fülem tövére. Nagyokat sóhajtoztam, míg vállába kapaszkodtam. Rólam is lekerült a felsőm, majd megéreztem ujjait a nadrágomban, ahogyan a bugyimon keresztül kezdte masszírozni nőiességemet. Beleremegtem az érintésébe. Figyelmeztetés nélkül nyomta belém rögtön két ujját, amivel mélyre hatolt.

- Hmm igen. –hajtottam hátra a fejemet. Mozgatni kezdte a kezét nadrágomban, miközben nyakamat harapdálta és szívogatta. Egy elég szép kiszívást sikerült csinálnia, ami biztosan látszódni fog holnap. Ezután végig nyalta az egész nyakamat fel az államig.

- Ji, kérlek. –néztem mélyen a szemeibe. Vette az adást, így megindult velem a hálóba. Lefektetett az ágyra, de nem ereszkedett le hozzám, hanem először lehúzta a szűk farmeromat, majd magáról is levette a nadrágját. Szétnyitotta lábaimat és lassan feküdt be közéjük, miközben végig nézett rajtam.

- Gyönyörű vagy. –lehelte ajkaim közé.

Egyből pőre nyakamra és mellkasomra tért rá. Keze bekúszott a lapockám alá és megemelt egy kicsit, hogy még jobban hozzáférjen a lényeghez.

- Hmm Ji –sóhajtottam egy mélyet. Visszatett a matracra és lentebb ment. Közben leszedte rólam a melltartómat is. Mohón rátapadt pucér melleimre. Közben ujjaim haját szántották és még jobban magamhoz szorítottam. Derekáig felhúztam a lábaimat és így próbáltam letolni róla az alsóját. Kicsit rásegített és könnyen megszabadulhattunk a zavaró dologtól. Kezeim automatikusan indultak meg férfiasságához és kezdtem el masszírozni.

- Uhh Emilyh –emelte fel a fejét. Visszatért ajkaimhoz, majd arcom és nyakam minden szegletét bejárta csókjaival. Közben én egyre gyorsabban és erősebben munkálkodtam lábai között. A végégre már éreztem, hogy teljesen megmerevedett. Nem sok kellett már neki, de hirtelen megfogta a kezemet és húzni kezdte a bugyimat lefelé.

- Ji? –kérdeztem értetlenül.

- Benned akarok elélvezni. –hadarta, majd azonnal visszafeküdt lábaim közé. Mélyen belenézett a szemembe, miközben határozottan hatolt belém. Kéjesen nyögtem fel és szorosan markoltam a vállát. Egyből gyors tempót diktált. Mivel régen voltunk már együtt és nagyon vágytunk egymásra nem kellet sok ahhoz, hogy elérjük a gyönyört. Olyan tíz perc múlva kezdtem érezni, hogy remegni kezd a gyomrom, összehúzódik az alfelem. Villámcsapásként értem el a csúcsot, ami pár hangos nyögést váltott ki belőlem, miközben Jiyong nevét mondogattam.

- Ahh Jiyong Jihh –karoltam végig a hátát. Miközben én az orgazmusomat éltem át, ezalatt ő is elérte a gyönyört. Forró nedve áradt szét bennem, miközben mélyről feltörő nyögései harsogták be az egész szobát.

- Ah Emilyhh –dőlt rám fáradtam, miközben sűrűn kapkodtuk a levegőt.

- Szeretlek Jiyong. –lihegtem, mikor már mindketten lenyugodtunk. Mosolyogva rám nézett és megpuszilta ajkaimat.

- Én is szeretlek Emily. –simogatta az arcomat. Szorosan egymást ölelve aludtunk el és egy életen át tartottuk fent ezt a helyzetet. 

48. rész

Emily szemszöge

Lesokkolva néztem a felénk sétáló nőt, aki az anyám volt. Mit keres itt? Mit keres Koreában? Éreztem magamon a feszült tekinteteket, de én még mindig csak anyára tudtam nézni.

- Anya. –néztem rá még mindig ledöbbenve.

- Szia Emily, régen láttalak. –mosolygott, mintha semmi nem történt volna.

- Mit csinálsz itt? –bukott ki belőlem.

- Beszélhetnénk, négyszemközt? –nézett lenézően a többiekre, majd elindult az egyik padhoz, ami elég messze volt tőlünk.

Ránéztem Samre és Jiyongra, akik még mindig lesokkolva álltak.

- Mit csináljak? –kérdeztem őket.

- Menj, beszélj vele! –mondta Ji, majd nyomott egy csókot ajkaimra. Lassan elindultam és utána mentem, majd leültem mellé.

- Kislányom, még mindig ilyen emberekkel mutatkozol? Ez milyen fényt vet rád? –kezdett bele, ahogy odaértem. Nekem ennyi elég volt belőle.

- Már megint kezded? -akadtam ki.

- Én csak jót akarod neked. De nyugodj meg, elnézem, hogy ott hagytál Franciaországban. Nem haragszok, ha most velem jössz. –állt fel és már intett is a sofőrnek. Kínomban nevetni kezdtem, majd dühösen néztem rá, mire lehervadt a mosoly az arcáról.

- Most jól figyelj anya, mert egyszer fogom elmagyarázni. Nem megyek veled sehova.

- De.. –kezdte volna, de közbeszóltam.

- Nem, most az egyszer meghallgatsz! –mondtam keményen- Elegem van, hogy irányítani akarod az életemet, hogy megmondod, mit tegyek. Tudsz egyáltalán rólam valamit? Nekem kéne rosszul éreznem magamat, mert eljöttem Európából? Az agyamat eldobom. Be akarsz állítani egy tökéletes családi állapotot a sznob, undorító barátaidnak, ami nem létezik. Nincs olyan közöttünk, hogy anya-lánya viszony. Nem megyek veled sehova. Ezek az emberek, akiket te lenézel, sokkal többet érnek a gazdag, nyálas vendégeidtől és legfőbbképpen tőled. Ők szeretnek engem, ismernek ellentétben veled. Úgyhogy, ha most elmész, csak nyugodtan. Mert elérted nálam azt, hogy nem érdekel mi történik veled.  –fejtettem ki azt, amit már nagyon régóta magamban tartogattam. Ledöbbenve hallgatta végig a beszédemet.

- Ezt érdemlem? Hogy kioktass? –játszotta a sértettet.

- Rosszabbat érdemelnél. Soha nem törődtél velem, elegem van belőled.

- Úgy mondd ezeket a szavakat, hogy soha többet nem látogatlak meg és soha nem számíthatsz rám semmiben. –kezdett fenyegetni.

- Semmi nem változna, mert eddig is ez volt a helyzet. –mentem el mellette.

- Ez volt az utolsó csepp a pohárban. –szólt utánam –Te nem teheted ezt, a lányom vagy.

- Már nem. Innentől én nem ismerlek és nem vagy az anyám. –mondtam ki, majd eljöttem a pályáról. Könnyes szemekkel rohantam a part felé vagy arra, amerre a lábaim vittek.

Hallottam, hogy valaki utánam jön, de nem foglalkoztam semmivel.

Hirtelen ölelték a derekamat és egy fej fúródott az enyém mellé. Nem bírtam tovább, így hangos sírásban törtem ki.

- Semmi baj kicsim, sírj nyugodtan. –búgta Ji.

Megfordultam és a mellkasába temettem az arcomat, amíg szorosan ölelt magához. Simogatta a hátamat és próbált nyugtatgatni. Hosszú perceken keresztül markoltam a felsőjét és zokogtam. Nem értem, hogy miért adott a sors nekem egy ilyen kibírhatatlan anyát, mint az enyém.Engem nem érdekel, de soha többé nem akarom látni. Többé nem az anyám, legalábbis addig biztos nem, amíg őszintén bocsánatot nem kér és nem ismeri be, hogy egy önző hárpia volt.

Jiyong szemszöge

Megállás nélkül sírt a mellkasomon, míg a pólómat szorította. Annyira sajnáltam szegényt, mert nem érdemelne meg egy ilyen borzalmat, mint az anyja.

- Jól van kicsim, én itt vagyok neked. Sőt itt van az egész csapat, ne foglalkozz vele! Nem ér annyit. –suttogtam a fülébe, mire bólintott pár aprót. Lassan elhúzódott tőlem és letörölte az arcát, majd rám nézett könnyes szemeivel.

- Tudom, ne haragudj Jiyong. Csak most ennek muszáj volt kijönnie rajtam.

- Dehogy haragszok, teljesen megértem. Csak rossz így látni. –simogattam az arcát.

- Köszönöm Jiyong, hogy itt vagy velem. –ölelt meg még egyszer.

- Ez természetes kicsim.

Ezután hazavittem és én is nála maradtam, hogy együtt lehessünk egy kicsit. Szorosan a karjaimban aludt el. Egyedül kellett hagynom, mert volt egy kis elintézni valóm a városban. Még aludt, mikor eljöttem, ezért írtam neki egy levelet, hogy ne aggódjon értem.

Egy óra múlva haza sétáltam, majd otthon neki láttam rendezni a dolgokat. Úgy tíz perce lehettem a lakásomon, mikor hirtelen csöngettek. Azt hittem Emily az, ezért mosolyogva nyitottam ki az ajtót, de egyből lehervadt a vigyor az arcomról.

- Maga mit keres itt? –bukott ki belőlem.

- Bizonyára te vagy Jiyong, Emily barátja. –kezdett bele, majd végigmért.

- Igen, de Ön még nem válaszolt a kérdésemre. –mondtam határozottan. Engem nem fog sem átverni, sem megtörni. Bántotta a barátnőmet, nem is egyszer, így nem leszek kedves.

- Beszélhetnék veled, odabent? –bökött a fejével a nappalim felé.

- Jöjjön! –sóhajtottam, majd beengedtem. Bent leült a kanapéra és méregette a berendezést.

- Bele kezdene, hogy miért jött? –sürgettem.

- Tegnap nem alakult fényesen a beszélgetésem vele. –kezdett bele.

- Ne kerteljen, mondja!

- Elhiszem, hogy tegnap Emilyt érzékenyen érintette, de én nem tántorodok meg. Ti is belátjátok előbb vagy utóbb, hogy neki a legjobb, ha velem jön. Ő egy elit családban nevelkedett, vannak bizonyos elvárások, amiket be kell tartani, ha tetszik, ha nem. És őszintén megmondom, hogy az a társaság, ha nevezhetem annak, amilyen a tietek, nem megfelelő. Nem hagyhatom, hogy a lányom utcakölykökkel mutatkozzon.

- Azt nem bírja felfogni, hogy Emily nem ezt akarja? –szóltam közbe idegesen.

- Őt megbolondította ez a szerelemnek nem nevezhető dolog, ami köztetek folyik. Engem nem érdekel, miért vagy a lányommal, de az biztos, hogy nem szerelem miatt.

- Pont maga tudná, hogy az mi? –mondtam gúnyosan, ami nem tetszett neki.

- Nem hagyom, hogy egy ilyen szakadt csavargó kioktasson engem. Tudod te milyen befolyásos ember vagyok?

- És azt tudja, hogy Emily mit akar?

- Nem fogom egy ilyen kis suhancnak a véleményét kikérni. –legyintett.

- Akkor kibökné végre, hogy mit akar?

- Szakíts a lányommal! –jelentette ki nyugodtan, mire nekem az állam is leesett.

- Hogy mi?

- Szakíts Emilyvel! Neki velem kell jönnie és ezt te nem tudod megakadályozni. Dobd ki, törd össze a szívét, nem érdekel, de érd el, hogy utáljon téged. Egy napot adok neked, hogy kidobd őt és megnyugodhatsz, nem keveset fizetek érte.

47. rész

Jiyong szemszöge

Annyira örültem, hogy véglegesen is kibékültek, így minden olyan, mint régen. Ma megyünk és megünnepeljük a versenyt is és azt, hogy újra együtt van a két csapat.

Stílusomhoz hűen egy lazább ruhát választottam, pár kiegészítővel. Megcsináltam a hajamat és már mentem is a klubba. Előtte találkoztunk a fiúkkal és így indultunk neki az éjszakának.

Javában ment már a buli, de még sehol sem láttam Emilyt. Sőt egy lányt sem láttam, a mieink közül. Nem aggódtam, biztos késnek egy kicsit. Nem sokkal később megérkeztek a maradék tagok, de még mindig nem láttam sehol sem az én barátnőmet.

Egyszer éppen egy nagy nevetésben törtünk ki, mikor oldalra pillantottam és elakadt a lélegzetem. Szerintem mondanom sem kell, hogy kit láttam meg. Emily volt az, egy nagyon szép és dögös ruhában. Rózsaszín volt és csillogott az egész. Nem volt hosszú, ami kiemelte gyönyörű, hosszú lábait. Haja oldalra volt simítva, így pőre válla szemezett velem. Ahogy meglátott elmosolyodott és felém közeledett.

- Szia édes. –nyomott egy csókot ajkaimra, majd üdvözölte a többieket. Eddig én még mindig tátott szájjal néztem tökéletes alakját. Nem tagadom, de beindultam. Nem is kicsit. Olyan szinten megkívántam, hogy azt el sem tudom mondani.

- Úristen Emily, gyönyörű vagy. –néztem végig rajta még egyszer, mikor leült mellém.

- Mennyit ittál? –nevetett aranyosan.

- Nem sokat, de atyaúristen. –húztam magamhoz egy szenvedélyes csókra, csak hogy érzékeltessem a vágyamat.

- Te beindultál egy ruhától? –húzódott el, mikor leesett neki.

- Nem a ruhától, tőled.

- Bolond vagy. –nyomott egy nyelves csókot ajkaimra, majd felállt és elment inni egy kört. Szépen telt az este, koccintottunk közösen a sikerre, majd táncolgattunk, iszogattunk.

Valamikor hajnalban hívtam el Emilyt egy körre. Átfonta a nyakamat, kezemet csípőjére helyeztem. Szorosan magamhoz húztam, míg ütemesen mozogtunk a zenére. Hirtelen megfordult, így kerek feneke dörzsölődött ágyékomhoz, ami még jobban felcsigázott. Combjait kezdtem el simogatni, míg felemelte a kezét és hajamba túrt.

- Kívánlak Emily. –suttogtam a fülébe, mire kuncogni kezdett.

- De most nem lehet. Majd otthon. –fordult vissza, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Direkt húzod az agyamat? –húztam fel a szemöldökömet.

- Nem, nem direkt. –mosolyodott el huncutul.

- Ugye tudod, hogy ezért nagyon kapni fogsz otthon? Nem lesz kegyelem. Könyörtelenül kényeztetlek, kínozlak, amíg te fogsz könyörögni, hogy tegyelek magamévá. –suttogtam kéjesen a fülébe, hogy induljon be egy kicsit a drága.

- Hm Ji –sóhajtott egy nagyot.

- Csak nem elképzelted, ahogyan az ajkammal kényeztetlek? Minden testrészedet végig csókolom, majd már a teljesen merev férfiasságomat csúsztatom beléd és juttatlak el a csúcsra, ahogyan a nevemet kiabálod alattam. –folytattam, míg kezem fenekére csúszott és belemarkoltam.

- Ugye tudod, hogy... –nyögött egy halkabbat, majd mélyen a szemembe nézett- Ez most nem válik be és otthon, majd folytatjuk. –mosolyodott el és elment a többiekhez. Tátott szájjal néztem utána, hogy játszadozott velem, ezzel még jobban feltüzelte az állapotomat.

Lehúztam két töményet, majd pár óra múlva, mikor egyedül volt, mellé mentem.

- Csak nem rólam fantáziálsz vagy én már nem tudlak kielégíteni? –kérdeztem gúnyosan.

- Ji, ne csináld már. Nagyon kívánlak, csak itt nem lehetett. –bújt hozzám és cirógatni kezdte a mellkasomat.

- Persze, most már kellenék igaz? –néztem rá sértődötten.

- Ji mindig kellesz. Most komolyan haragszol, amiért elmentem. De te is tudod, hogy itt nem eshettünk egymásnak. Szerinted én nem akartam egy kicsit veled lenni? El sem tudom mondani, mennyire vágyom rád, és hogy haza menjünk és megcsinálhassuk azokat, amiket mondtál. –tört ki belőle.

- Én is vágyom rád. –csókoltam meg éhesen, amit végre viszonzott is. Hosszú percekig faltuk egymást, míg levegőhiány miatt váltunk el lihegve.

- Menjünk haza! –mondta.

- De ugye tudod, hogy haragszok még? –makacsoltam meg magamat.

- Majd kiengesztellek. –mosolygott kajánul és pillantott le az ágyékomra.

- Tetszik az ötlet. –húztam magamhoz és elindultunk kifelé. Elköszöntünk mindenkitől, hívtunk egy taxit és el is indultunk hozzám.

Innentől szerintem nem kell részleteznem, hogy mi történt.

Másnap reggel hamarabb fent voltam, mint ő. Lusta voltam felkelni, ezért feküdtem egy darabig, míg Emily feje a vállgödrömben pihent és egyik kezével ölelt.

Lassan fél éve együtt vagyunk. Nyugodtan elmondhatom, hogy ez a leghosszabb kapcsolatom. Teljesen megváltoztam, persze jó irányba. Régen csak játszadoztam a nőkkel, kihasználtam őket, mindig úgy csináltam, hogy nekem jó legyen. Egyfolytában buliztam, nem törődve semmivel. Semmibe vettem apámat és szinte mindenkit.

Most meg megtaláltam egy lányt, akit mindennél jobban szeretek. Aki a legfontosabb nekem. Egy új családot találtam, akiket szeretek és ahova jó érzés tartozni. Újra jó kapcsolatom van apával és alakulóban vagyok anyával is.

Élvezem, ami történik és nem kellenek hozzá nagy botrányok, meg a rossz dolgok. Teljesen elmerültem gondolataimban, így nem vettem észre, hogy Emily felébredt és lágyan simogatja pucér mellkasomat.

- Min gondolkoztál ennyire? –kérdezte miközben felnézett rám.

- Csak, hogy mennyi minden változott és hogy nem bánom. –öleltem magamhoz.

- Tényleg anyukáddal beszéltél azóta?

- Igen és minden rendben van. Lassan, de alakulgat az anya-fia kapcsolat. –nevettem.

- Örülök Ji. –mosolygott, majd sóhajtott egy nagyot.

- Mi a baj?

- Nincs kedvem felkelni, de muszáj lesz. –mormogta aranyosan.

- Akkor feküdjünk még egy kicsit.

A délelőtt folyamán nálam voltunk, aztán együtt mentünk el a régi pályára, a régi csapathoz.

Olyan jó volt végre itt lenni, mivel ez a mi igazi helyünk.

Estig ott voltunk és gyakoroltunk, de leginkább hülyéskedtünk. Az éven nem lesz több verseny, így senki nem hajt. Élveztük egymás társaságát és ez jó volt. Kellet már, nagyon kellett. A végére nem maradtunk sokan, majd így kezdtünk el beszélgetni.

- Hogy hívtad ide a francia ismerőseidet? –kérdezte Sam Emilyt.

- Tudtam, hogy Koreában vannak. Találkoztam velük és egyből belementek. De nagyon ügyesek és szeretnek itt lenni, így maradnak. –magyarázta.

- Tényleg jók, sok újat tanulhatunk tőlük.

Ekkor hirtelen egy hatalmas autó parkolt le a pálya bejáratánál. Egy öltönyös alak szállt ki, aki kinyitotta a hátsó ajtót, majd megjelent egy nő, akit mind ismertünk.

- Anya? –döbbent le Emily, ahogyan mindenki más is.

46. rész

Jiyong szemszöge

Nem volt kedvünk, de végül felöltöztünk és elindultuk haza. Vagyis az ő lakására, mert megkért, hogy aludjak ott. Mit mondjak, nem kellett könyörögni.

El sem tudom mennyire jól esett és milyen izgató volt a szabadban szeretkezni vele. Ott volt a lebukás veszélye, meg maga a helyzet, nagyon tetszett. De ahogy észrevettem ő is élvezte.

Másnap elkészültünk, majd indultunk is a lenti pályára, hogy találkozzunk a többiekkel és együtt indulhassunk el a versenyre. Mindenkin az a póló volt, amit nem rég csináltunk. Így tudják, hogy mi egy csapat vagyunk. Bevallom kicsit izgultam, mert most először vettem részt ilyenfajta versenyen. Sosem versenyeztem még csapatban. Ahogy láttam Emily nem izgult, neki nem ez lesz az első.

- És megjött a két szerelmes. –kiabálták a többiek, ahogyan leértünk. Nevetni kezdtünk, úgy látszik, nagyon fel vannak pörögve.

- Akkor mindenki készen áll? –kérdezte Emily a többiektől boldogan.

- Igen! –harsogtuk.

- Akkor induljunk el a versenyre.

Nem telt bele húsz percbe és meg is érkeztünk egy csarnokhoz, ahol a mai megmérettetés lesz. Nem csak koreaiak, sőt nem csak ázsiaiak versenyeztek meg, mivel nemzetközi volt.

Összesen kilenc csapat méri össze ma az erejét. Mindenkinek meg volt az egyen pólója, amit viseltek. A mi alapszínünk a sárga volt. Nem messze megláttam Saméket, akik fehérben voltak. Minden csapatban olyan kilencen-tízen voltak és így adták elő számaikat. Volt még legalább fél óránk a kezdésig, addig felmértük a terepet, melegítettünk.

- Csá Jiyong, jó téged látni! –jött oda Sam.

- Szia. –kezeltem le vele.

- Fura, hogy nem együtt versenyzünk, de azért remélem, hogy legközelebb másképp lesz.

- Biztos vagyok benne. –mosolyodtam el.

- Jiyong, mennünk…kell! –jött oda Emily, de nem látta, hogy kivel beszélgetek. Mikor észrevette megtorpant és nehezen kinyögte az utolsó szót.

- Szia kislány. –mosolyodott el halványan Sam.

- Szia. –válaszolta az egyetlen lány tag, aki itt volt közülünk.

- Sok szerencsét a versenyre. –mondta a régi főnök.

- Nektek is. –bólintott Emily, majd eljöttünk mindketten.

- Csak hogy tudd, megbánta, amit tett. –mondtam neki miközben sétáltunk.

- Honnan veszed? –nézett rám kíváncsian.

- Majd elmondom, de higgy nekem! –nyomtam egy puszit a szájára, majd előre siettem. Még láttam, hogy megtorpan, majd utánam jön.

Elkezdődött a verseny. Mi a hetedikek voltunk és pont előttünk jöttek Samék. Szépen mentek le egymás után a számok. Meglepetésemre nagyon jó volt mindenki. Amit furcsálltam, hogy

SeungJo és a csapata nem jött el. Lehet a botrány miatt, nem értettem, bár nem is érdekelt annyira. Most ment le egy szám és következtek Samék. Mielőtt pályára léptek volna ránk nézett a vezető. Összetalálkozott a tekintetük Emilyvel, majd a pályára lépett. Tudtam, hogy mindkettőjüknek hiányzik a másik. Megfogtam a barátnőm kezét, mire rám pillantott és elmosolyodott, majd visszafordult a versenyzőkre.

Meredten néztük a számukat. Nagyon jók voltak, bár én észrevettem pár apró hibát, amit gondolom a bírók is láttak. De szépen előadták, megcsinálták, majd a végén tapsoltunk nekik. És mi következtünk. Felsorakoztunk a pálya szélére, majd elkezdtük. Teljesen kikapcsolt az agyam, csak a mozdulatokra gondoltam. Mikor nem én csináltam a mozdulatokat a többieket néztem szélről. Az egyikünk elrontott valamit, de nem volt olyan vészes. Összegében jól megcsináltuk, bár lehetett volna jobban, de már így alakult. Én nagyon élveztem az egészet és egy cseppet sem vagyok szomorú.

- Gratulálok ügyes voltál. –borult a nyakamba Emily, mikor már lejöttünk. Szorosan vontam magamhoz, míg fejemet nyakhajlatába fúrtam.

- Te is, nélküled nem ment volna. –húzódtam el, hogy a szemébe tudjak nézni. Mosolyogva tapadt ajkaimra, amit készségesen viszonoztam is. Ezután még egyszer megöleltük egymást. Ekkor láttam, hogy Sam mosolyogva néz minket és tátogott egy ’gratulálokot’, mire bólintottam egyet. Ezután elengedtem Emilyt és megbeszéltük a dolgokat a csapattal. Úgy egy fél óra múlva mondták el az eredményeket, vagyis csak az első helyet.

- És a legjobb csapat ma nem más, mint a Floridai Gördeszkások! Gratulálunk az egész csapatnak! –mondta a műsorvezető. Hirtelen csalódottságot éreztem, de aztán boldogságot. Nevetve kötöttünk ki egy hatalmas ölelésben az egész csapattal.

- Nem baj srácok, szerintem jók voltunk és ez a verseny hozott össze minket. –mondta Emily, akin egy csepp csalódottságot sem láttam.

- Egyetértek. –helyeselte mindenki. Kintebb mentünk, majd megálltunk a parkolóban, hogy összeszedjük magunkat. Hirtelen jelent meg mellettünk egy másik, ismerős csapat.

- Gratulálok, nagyon jók voltatok. –mondta a vezetőjük.

Emily szemszöge

Hátrafordultam és megláttam Saméket, akik mosolyogva néznek minket.

- Köszönjük, ti is jól nyomtátok. –válaszoltam kedvesen.

- Kár, hogy nem együtt csináltuk. –mondta nekem régi jó barátom.

- Így alakult. –rántottam meg a vállamat.

- Emily, csak hogy tudd, nagyon sajnálom, ami történt. Tudom, hogy az én hibám volt, ne haragudj. Valamiért elborult az agyam, de látom, mennyire szeretitek egymást és belátom egy barom voltam. Szóval ne haragudj. –mondta őszintén. Hirtelen nem tudtam mit mondani ezért csak álltam és néztem őt. Bólintott egyet, majd távozni készültek.

- Egy törpilla is tud felejteni. –szólaltam meg, mire megtorpant és mosolyogva visszafordult.

- Azt hittem utáltad, amikor így hívtalak. –mondta kuncogva.

- Megszoktam. –adtam meg az egyszerű választ, majd a nyakába ugrottam. Szorosan megölelt. Úgy hiányzott már nekem, hiszen a bátyám volt. Körülöttünk mindenki tapsolni és ujjongani kezdett. Nevetni kezdtünk mindketten, majd elengedtem.

- Tényleg sajnálom. –nézett a szemembe.

- Nem haragszok. Hiányoztál és szükségem van a bátyómra. –mosolyogtam.

- Te is hiányoztál húgi. –ölelt meg megint. Ezzel hivatalosan is kibékültünk.

- Végre újra együtt a régi csapat. –örvendeztek a többiek.

Visszamentem Jihez és hozzábújtam.

- Tényleg ne haragudjatok, titeket így jó látni együtt. –mondta Sam nekünk.

- Köszönjük. –válaszolta Jiyong, majd nyomott egy puszit ajkaimra.

- Mi lenne, ha megünnepelnénk ezt a mai napot? –ajánlotta fel az egyik srác, amit persze mindenki helyeselt.

- Akkor este a szokásos klubban. –kiabálta Sam, majd lassan elvált a két csapat, de csak pár órára. Boldog voltam, hogy minden olyan, mint régen. Ez hiányzott már nekem.

Mi is hazamentünk, hogy elkészülünk az estére. Pár lány feljött hozzám, hogy együtt készülődjünk. Igazi csajos hangulat lett a lakásomban. Bekapcsoltuk a zenét, sminkeltünk, hajat csináltunk és azért bedobtunk pár kezdő italt. Nem sokat, csak alapoztunk.

Jó estének nézünk elébe, úgy látom.

45. rész

Emily szemszöge

Kikerekedett szemekkel néztem rá. Most tényleg itt akar szeretkezni? Kint a szabadban, a füvön? Úgy, hogy bármikor feljöhet ide valaki?

- Most? –bukott ki belőlem.

- Igen, miért ne? –kérdezte természetesen, mintha ezzel nem lenne semmi probléma.

- Jiyong a szabadban vagyunk. Bárki feljöhet ide.

- Senki nem jár erre és hol lehetne jobb helyen, mint az anyatermészetben?

- Te nem vagy normális. –nevettem kínomban.

- Kérlek Emily, őrülten kívánlak. –nézett rám éhes tekintettel. Szinte felfalt a szemeivel.

- Nem tudom Ji, ez túl kockázatos. –húztam a számat. Erre nem mondott semmit csak elkezdte kicsi puszikkal ellepni az arcomat, nyakamat, kulcscsontomat. Teljes súlyával rajtam volt, így semmi esélyem nem volt, hogy meneküljek. A kis puszik, lágy csókokba ment át, majd még hevesebb lett és mélyen csókolt a nyakamba. Harapdálta a vékony bőrt, ami halk sóhajokat váltott ki belőlem.

- J-Jih mit művelsz? –kérdeztem akadozva. Nem válaszolt csak folytatta előző tevékenységét. Keze közben felfedező útra indult a felsőm alatt. Hasamat, oldalamat kezdte el simogatni, majd fentebb ment és rámarkolt mindkét mellemre, mire nyögtem egy kisebbet. Tudtam mire megy ki a játék, de azért sem hagytam magamat.

- Ji, állj le! –toltam volna el magamtól, de ekkor ágyékát erősen enyémnek nyomta. Dörzsölgette, szeretkezést imitálva.

- Jihh, kérlek. –mondtam elhaló hangon.

- Mit szeretnél? Hogy hagyjam abba vagy folytassam? –kérdezte kéjesen és tovább folytatta a csípője mozgatását, miközben szinte a számba lihegett.

- O-olyan szemét vagy. –lihegtem és hevesen csókoltam meg, jelezve, hogy megadom magamat. Éreztem, hogy elmosolyodik és újra átvette az irányítást felettem.

Vad táncot jártak nyelveink, miközben lehámozta rólam a felsőt. Mielőtt visszafeküdt volna rám, magát is megszabadította a pólójától, így kezdetleges izmai tárultak szemeim elé, amit meg kell mondani nagyon vonzónak találtam. A csípőm felett térdelt és így nézett le rám, mire a hasától fel a mellkasáig simítottam végig.

- Akarlak Jiyong. –ismertem be. Huncutul elmosolyodott és beharapta alsó ajkát. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott és így hajolt közel az arcomhoz.

- Én is édes, nagyon. –csókolt meg, majd átfordult velem, így az ölében kötöttem ki. Nadrágjával kezdtem el vesződni, amit lassan sikerült is kigombolnom és tolni kezdtem le róla. Megemelt, hogy le tudja venni, majd visszaültem az ágyékára.

Nyakát kezdtem el csókolgatni és harapdálni, mire hümmögött pár elismerőt. Gyorsan lerángatta rólam a pici rövidnadrágomat, így mindketten fehérneműben voltunk. Nem foglalkoztam semmivel, teljesen elvette az eszemet. Csak rá figyeltem és kettőnkre. Kikapcsolta a melltartómat és mivel nem volt pántja, így egyből leesett rólam. Kezei a melleimet kezdték el masszírozni, mire belenyögtem a csókba. Ajkaival lentebb haladt és kerek idomaimnál álltak meg. Hátravetettem a fejemet, mikor megéreztem forró leheletét és nyelvét a bőrömön.

- Hmm Jihh –lihegtem a levegőbe. Félhomály volt, mivel kezdett sötétedni, így még jobban fokozta a hangulatot. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyenben lesz részem.

Én sem tétlenkedtem közben, kezeim azonnal alsójához csúsztak. Először anyagon keresztül kezdtem simogatni félig merev férfiasságát, mire morgott párat. Ezután becsusszant a kezem az anyag alá és erősen markoltam rá, mire megfeszült és elhajolt melleimtől.

- Uhh Emilyh –nézett a szemembe. Húzogatni kezdtem a kezemet, hogy teljesen beindítsam. Nem kellet sok és már készen is állt az akcióra. Lehúztam róla az utolsó ruhadarabot és többihez dobtam. Dörzsölgetni kezdtem az ágyékát, mire erősebben ölelte a derekamat.

Gyorsan levettem magamról is a bugyimat, majd lentebb ereszkedtem, de még nem volt bennem. Megcsókoltam szenvedélyesen, amit viszonzott is. Hirtelen nyomtam magamat hozzá és löktem egy erőset, mire elszakadt és nyögött egy hangosat.

- Ahh basszus –mondta kéjesen.

- Ne ilyen hangosan, mert meghall valaki. –nevettem rajta. Jó érzés volt húzni az agyát és irányítani egy kicsit.

- Ne legyek hangos? Majd meglátjuk, ki lesz az. –mosolyodott el kajánul és egy szempillantás alatt már alatta is voltam. Betérdelt lábaim közé, megtámaszkodott a fejem mellet és egy határozott mozdulattal nyomta belém minden centijét.

- Úristehhn –szorítottam össze szemeimet a hirtelen érzés miatt. Közepes tempóban kezdett mozogni, míg a nyakamon időzött el egy kicsit.

Egyre gyorsabban és gyorsabban kezdett mozogni, majd hirtelen megállt, kihúzódott egy kicsit és újra tövig nyomta. Ezt megismételte párszor, de a másodiknál már nem tudtam hang nélkül tűrni.

- Jiyong ahh Ji –eresztettem ki a hangomat, mire kuncogni kezdett.

- Ki a hangos? –ereszkedett le a könyökére és nézett mélyen a szemembe.

- Utállahk. –lihegtem.

- Én is téged. –csókolt meg és normálisan kezdett el mozogni. Innentől nem csinált nagy mozdulatokat szépen vitt el mindkettőnket a csúcsra. Néha mélyebbeket lökött, ekkor körmeimet eresztettem a hátába. Hihetetlen érzés volt a puha füvön csinálni ilyet. Már majdnem sötét volt, kellemes idő. Azt lehetne mondani tökéletes.

Közeledtünk mindketten a végéhez, sűrűn lihegtünk, nyögéseink hangosodtak. Hátrahajtottam a fejemet és csukott szemmel adtam át magamat az élvezetnek. Ji pőre nyakamra tért át egyből, ami csak hab volt a tortán. Hirtelen remegett meg a testem, feszült meg a hátam és emelkedett el a pázsitról. Körmeim Ji hátába fúródtak és nevét kiabálva élveztem el.

- Jihh Jiyong uhh –nyögtem hangosan. Két lökéssel később őt is elérte az orgazmus. Férfias, mély nyögései csapták meg a füleimet. Éreztem, ahogyan forró nedve szétárad bennem, majd fáradtan esett rám. Feje a nyakamban pihent, míg mindketten sűrűn kapkodtunk friss levegő után. A hely is tetőzte az egészet. Izgalmas volt, hogy fent állt a lebukás veszélye. Igaz erre nem járnak sokan, de akkor is a szabad ég alatt voltunk. De csodálatos volt.

- Ji, ez valami fantasztikus volt. –lihegtem, miután valamennyire sikerült összeszednem magam.

- Az nem kifejezés kicsim. Rég láttak ilyen nagyot élvezni. –emelte fel a fejét kuncogva.

- Azért ezt rólad is el lehet mondani. –durciztam be.

- Nem azért mondtam, gyönyörű voltál. Csak nem volt olyan rossz itt szexelni, igaz?

- Nem, nem volt olyan rossz. –húztam az agyát.

- Olyan? Szeretnél még egy menetet, hogy megbizonyosodj róla? –nézett rám kajánul.

- Azt már nem. Még mindig remegek az előzőtől.

- Jól van, hagylak te szegény. Egyenlőre. –kacsintott, majd megcsókolt, míg betakart minket egy pólóval. Nem volt kedvünk felöltözni vagy egyáltalán megmozdulni, ezért feküdtünk még egy darabig. Szinte már teljesen sötét volt, de kellemes meleg szél fújdogált.

Fejét nyakamba temette, míg ölelte a hátamat alulról. Hátát simogattam, miközben az eget kémleltem. Olyan jól esett csak így feküdni. Közben felvettük a fehérneműinket, meg én egy pólót. Legszívesebben elaludtam volna úgy, hogy Jiyong még mindig rajtam feküdt.

Hirtelen eszembe jutott anya. Hosszú hónapok óta nem beszéltem vele, sőt nem hallottam felőle semmit. Azért zavart egy kicsit, mert hát az édesanyám, még akkor is, ha nem viselkedett úgy. De nem tudok megbocsájtani. Vagy ő lép vagy felejtsük el egymást.

44. rész

Emily szemszöge

Láttam Jiyongon, hogy izgul, de nem lepődtem meg. Elismerem bennem is volt egy kis félelem. Tudom, hogy semmi rosszat nem mondana Ji anyukája, de azért mégis tartok egy kicsit ettől az estétől.

Reszkető kézzel nyomta meg szerelmem a csengő gombját, majd szorosan mellém állt. Összekulcsoltam ujjainkat, mire rám pillantott. Biztatóan mosolyogtam rá, amit viszonzott is. Ekkor nyílt ki az ajtó és jelent meg Ji anyukája.

- Sziasztok, örülök, hogy eljöttetek. Gyertek be! –invitált be minket kedvesen. Mikor bementünk, szétnéztem az otthonos lakásban. Finom illat járta be a helységet. Miután levettük a cipőnket a nappaliba mentünk.

- Üljetek le! Kértek egy kis teát? –kérdezgetett minket izgatottan.

- Igen, köszönjük. –válaszoltam Ji helyet, mert ő, mint egy kuka úgy ült mellettem. Az anyukája egyből eltűnt a konyhában, így Ji felé fordultam.

- Kicsit lehetnél beszédesebb. –suttogtam.

- Lehet nem volt jó ötlet ez az egész. –sóhajtott.

- De nagyon is jó ötlet volt. Ji kell adnod neki egy esélyt és itt leszek végig. Jó? –pusziltam meg az arcát.

- Rendben kicsim. –mosolyodott el.

Meg is érkezett Mrs. Kwon a teákkal, amit a kezünkbe adott. Beszélgetni kezdtünk először alaptalan témákról, majd egyre személyesebbé ment át.

- És hogy vagytok? Mármint egymással? –kérdezte óvatosan.

- Nagyon jól. –fogta meg a kezemet Jiyong.

- Ennek örülök. Fontos a korai szerelem, ezt megtanultam. -szomorodott el és éreztem, hogy Jiyong is megfeszült.

- Mi lenne, ha elkezdenénk a vacsorát? –ajánlottam fel.

- Rendben, gyertek! –pattant fel és már ment is az étkezőbe. Mi is követtük, miközben simogattam Ji kezét.

Leültünk a szépen megterített asztalhoz, majd hozta is a finom koreai ételeket. Ahogy észrevettem Jiyong kedvencei voltak, amit kedvesnek találtam.

Minden nagyon ízletes volt, remekül főzött. Bár nem véletlenül híres szakács. Már a desszertnél tartottunk, mikor újra mi kerültünk szóba.

- Mióta is vagytok együtt? Ha szabad ilyet kérdeznem? –hárított.

- Lassan fél éve. –bólogattunk.

- Gratulálok, ez tényleg remek. –mosolygott aranyosan.

- Köszönjük. –válaszolta Ji.

- És gondolkodtatok már a jövőn? Gyerekek vagy valami? –folytatta kicsit nyersen. Mikor meghallottam, majdnem kiköptem a vizet, amit éppen ittam. Köhögtem párat, hogy le tudjak nyugodni.

- Ne haragudjatok, nem akartam tapintatlan lenni. –nézett ránk bocsánatkérőn.

- Nem, semmi baj, csak váratlanul ért. –habogtam.

- Tényleg nem akartam turkálni a magánéletetekben. Beszéljünk másról!

- Semmi gond. –mondta Jiyong.

Ezután már nem kerültek fel kényes témák. Szépen el telt az este és mi már indulni készültünk.

- Köszönjük az estét, nagyon finom volt a vacsora. –mondtam az ajtóban.

- Én köszönöm, hogy eljöttetek. Máskor is gyertek nyugodtan.

- Jó éjt anya. –köszönt el Ji. Én is meghajoltam, majd eljöttünk. Az egész úton csendben voltunk, először helyre raktuk magunkban az este eseményeit.

- Nagyon kedves volt anyukád. –mondtam már az ágyban, miután átöltöztünk és lefeküdtünk. Most hozzá mentünk kivételesen.

- Szerintem sem volt olyan rossz. –feküdt be mellém, majd szorosan magához húzott.

- Neked nem tetszett? –húztam fel a szemöldökömet.

- De, csak még mindig fura ez az egész. De a mai este után, sokkal jobban viszonyulok hozzá. Köszönöm, hogy eljöttél. –simogatta az arcomat.

- Ji ez természetes. –nyomtam egy apró puszit ajkaira.

- Miért lepődtél meg annyira anya kérdésén? Nem szeretnél gyerekeket? –kuncogott.

- Nem erről van szó, csak tényleg meglepett. És szerintem egy kicsit korai még erről beszélnünk. –magyaráztam a váratlan reakciómat.

- Jól van, értem én. De csak, hogy tudd, én szeretnék, majd tőled gyerekeket. Mert te vagy az a lány, akivel együtt akarok lenni. –mondta őszintén, ami annyira jól esett. Könnyek szöktek a szemembe és mélyen nyakába fúrtam arcomat. Nagyokat szippantottam férfias illatából és szorosan öleltem magamhoz.

- Nagyon szeretlek Jiyong. –mormogtam.

- Én is téged szerelmem. –csókolt meg szenvedélyesen. Imádtam ezt az embert. Nem akartam nélküle lenni, nem kellett senki más.

Lassan elváltunk egymástól, de nem húzódtunk el teljesen. Erősen ölelte a derekamat, míg én a hátát cirógattam. Így aludtunk el egymás karjaiban.

Jiyong szemszöge

Négy nap telt el, mióta anyánál voltunk. Sokat edzünk, készülünk a versenyre, ami két nap múlva lesz. Teljesen összeállt a csapat, a szám, minden összejött. Örültem neki, mert jó volt velük lenni. Bár a legutóbbi eset óta, egyre többször jut eszembe Sam. Tényleg megbánta az egészet és szerintem ki is fognak békülni majd szépen lassan. Jó lenne a régi csapattal lenni. Tudom, hogy Emilynek is hiányzik a bátyja.

- Akkor srácok holnap pihenő, de azért óvatosan az lazítással. Szombaton pedig találkozunk itt és együtt megyünk majd le a partra. –mondta a szerelmem a csapatnak, akik biztatóan helyeselték és együtt ordítottak egy csapatkiáltást. Ezután szépen elszéledtek, így egyedül maradtam a számomra legfontosabb személlyel.

- Nincs kedved eljönni velem valahova? –kérdeztem, míg magamhoz húztam. Arcunkat milliméterek választották el.

- Hova? –kérdezte, majd átölelte a nyakamat.

- Meglepetés, de tetszeni fog. –csókoltam meg, majd húzni kezdtem. Nem messze volt egy hely, amiről szinte csak én tudtam. Nem mutattam meg sok mindenkinek, de neki muszáj volt. A városnak egy teljesen eldugottabb helyére vittem. Magasabban is voltunk. Még régen mutatta ezt a helyet apa és, azóta sokat jártam ide, ha egyedül akartam lenni.

Sűrűn beborított növényzet, nagy fák, sziklák. Innen messzire el lehetett látni, de ezt a helyet senki nem láthatta.

- Ez gyönyörű Jiyong. –ámuldozott Emily, mikor felértünk. Alaposan szétnézett, majd ölelésembe bújt. Percekig álldogáltunk így.

- Örülök, hogy tetszik. Kevés ember tud erről a helyről, de neked el kellett mondanom.

- Köszönöm. –csókolt meg. Tüzes, hosszú nyelvcsatát vívtunk le egymással.

- Kívánlak Emily. –suttogtam a szájába.

- Mi? –lepődött meg az időzítésen.

- Szeretkezzünk!

43. rész

Emily szemszöge

Sokkal jobbat aludtam Jiyong karjaiban. Férfias, bódító illatát szippantottam magamba, kezemet az ő kezére tettem, ami a derekamat ölelte át. Fejét nyakamba fúrta.

Reggel a világosságra keltem. Javában délelőtt lehetett már. Mocorogni kezdtem, de ekkor egy halk nyögés csapta meg a fülemet, mire azonnal megmerevedtem.

- Jó reggelt édesem. –suttogta Ji a fülembe.

- Te nyögtél? –kérdeztem mosolyogva, miközben ránéztem.

- Tudod, eléggé vágyom rád és mikor megmozdult a feneked pont az ágyékomnak dörzsölődött. –magyarázta aranyosan.

- Telhetetlen vagy. –nevettem rajta, majd nyomtam egy édes reggeli csókot ajkaira. Kicsit feszültnek éreztem, mert bár visszacsókolt, de nem úgy, ahogyan szokott.

- Ji, baj van? –váltam el tőle.

- Miből gondolod?

- Csak érzem, de válaszolj! –néztem rá komolyan.

- Emily el kell mondanom valamit. –kezdett bele, ami kicsit megijesztett.

- Ugye semmi komoly? –estem kétségbe.

- Nem, dehogy –simogatta a hajamat- De tegnap megtudtam, ki támadott meg.

- Mi? És ezt eddig miért nem mondtad? –akadtam ki.

- Tegnap nem akartalak ezzel terhelni, ne haragudj. –nézett rám könyörgő szemekkel.

- Nem haragszom. És ki tette? –akadozott a hangom.

- SeungJo. –bökte ki.

- Az a srác, aki régóta az ellenséged? De miért tette?

- Mert mindig féltékeny volt rám. És… -sütötte le a szemét.

- Jiyong mondd már! –sürgettem.

- Én lefeküdtem a húgával. –nézett sajnálkozóan a szemembe.

- Le-lefeküdtél? Mikor? –húzódtam el egy kicsit.

- Mikor elhagytál. Egy ideig magamba zuhantam, de aztán a fiúk elvittek bulizni. Egy csaj rám mászott, én pedig felejteni akartam, ezért felhoztam magammal. Aztán derült ki, hogy ki is volt az, de nem jelentett semmit. Esküszöm. –darálta.

- Elhiszem, csak meglepődtem. –ültem fel.

- Ne haragudj kicsim. –ölelt át szorosan.

- Nem haragszom, legalább megtudtuk. Felejtsük el ezt az egészet, jó? –néztem rá.

- Rendben. Most már csak mi vagyunk, meg az új csapat.

- Jut is eszembe, nekünk hamarosan edzésünk van.

- Maradjunk még egy kicsit. –bújt a nyakamba és puszilgatni kezdte a bőrömet.

- Nem lehet Mr. Megjelenek az éjszaka közepén és bebújik mellém. –nevettem rajta.

- Jól van értettem. –kuncogott ő is.

Elkészültünk és el is indultunk. Mindenki ott volt már, így kezdhettünk is. Nagyon jól haladtunk, kisebb csiszolások maradtak. Ez az utolsó hét a versenyig.

Ezután haza mentünk. Ji is elment, hogy találkozzon az apukájával. Én felmentem a városba, hogy szétnézzek egy kicsit.

Éppen az egyik utcán sétálgattam, mikor egy ismerős jelent meg előttem. Megtorpantam és egy ideig csak néztük egymást.

- Jó téged látni. -szólalt meg kedvesen.

- Téged is. –bólintottam.

- Hogy vagy? Nagyon régen találkoztam veled. –jött közelebb.

- Jól, megvagyok. Jiyong felépült, így én is nyugodtabb vagyok. –meséltem.

- Ennek örülök.

- És te, hogy vagy? –kérdeztem kíváncsian.

- Jól, készülünk a versenyre. Bár unalmas az élet nélküled, nélkületek.

- Jelenleg mi is a versenyre készülünk, minden időnket együtt töltjük most az új csapattal.

- Új csapat? –szomorodott el.

- Igen. –hajtottam le a fejemet- Most mennem kell. Jó volt látni.

- Téged is. –mondta még mindig lehangolódva. Elindultam, de pár lépés után megtorpantam és visszafordultam.

- Hiányzik az igazi csapat, de leginkább te. –mondtam őszintén, majd tényleg eljöttem.

Jiyong szemszöge

Elmentem apához, beszélgettünk, majd délután eljöttem. Ahogy haza felé tartottam, megcsörrent a telefonom. Anya volt az.

- Szia. –vettem fel.

- Jiyong, remélem nem zavarlak.

- Nem, dehogyis.

- Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy holnap este jó-e nektek? Megejthetnénk azt a vacsorát, persze csak akkor, ha akarjátok.

- Nekem jó, de megkérdezem Emilyt és majd szólok.

- Rendben. További szép napot neked. –mondta kedvesen.

- Neked is, szia. –tettem le.

Kezdtem úgy érezni magamat, mintha tényleg az anyámmal beszéltem volna. Persze az volt, de még nem engedtem magamhoz teljesen közel.

Talán ez a vacsora segíteni fog. Úgy még jobb lesz, ha Emily is velem lesz. Egyből tárcsázni is kezdtem szerelmem számát.

- Szia édes. –hallottam meg csilingelő hangját.

- Kicsim, most beszéltem anyával és szeretné, ha holnap elmennénk hozzá vacsorára. Mit szólsz? –kérdeztem kíváncsian.

- Benne vagyok. Olyan jó, hogy kezdtek kijönni. Persze, örömmel.

- Köszönöm édes. Holnap találkozunk.

- Rendben Ji, szeretlek.

- Én is téged.

Imádtam ezt a lányt. Bearanyozta a napomat, felvidított és minden helyzetben mellettem volt. Még mindig nem értem, hogy kaphattam meg egy ilyen csodát, de élvezem.

Soha nem fogom elengedni, vele fogom leélni az életemet.

Egy nap telt el. Otthon készülődtem az estére. Felvettem egy farmert, meg egy inget, majd már indultam is Emilyhez. Csöngettem és pár pillanat múlva nyílt is az ajtó. Tátott szájjal néztem végig rajta. Nem volt kiöltözve, de gyönyörű volt. Egy nagyon szűk világos farmer volt rajta, ami tökéletesen kiemelte gyönyörű lábait. Egy egyszerű trikó, ami felé egy szintén világosabb blézert vett fel.

- Gyönyörű vagy. –mosolyodtam el.

- Köszönöm. Szerinted anyukád, hogy fog viselkedni? –jött közelebb.

- Nem tudom, de szerintem nem lesz semmi gond. Most nagyon hajt, hogy kibéküljünk.

- Akkor induljunk is. –fogta meg a kezemet.

Az én kocsimmal mentünk, majd lassan felmentünk a megfelelő emeletre. Mielőtt megnyomtam volna a csengőt, szerelmemre pillantottam, majd ujjam a kis gombra vezetett.