1. rész

Emily szemszöge

           Szokásos napsütéses nap, amit imádok. Szinte mindennapjaimat a szabadban töltöttem. Ezt szerettem csinálni, ez az életem. Volt egy kisebb családunk, akik nagyon közel álltak a szívemhez. Kevés lány volt és én voltam a legfiatalabb a csapatban, így engem mindentől óvtak. Főleg Sam, aki szinte a bátyám volt. Szerettem őt, de néha túlzásba vitte az aggódást.

            Reggel szokásosan az órámra keltem. Kipattantam az ágyból és elindultam a konyhába. Egy kis lakásban éltem, ami nem is volt olyan kicsi. Nagyon szerettem, minden kis részletet én terveztem meg. Teljesen engem tükrözött.

Bekaptam pár falatot, gyorsan felöltöztem. Egy kis farmer rövidnadrágot vettem fel, egy ujjatlan, kivágott felsővel. Felkaptam a deszkámat és már mentem is.

Deszkás voltam. Régóta csinálom és imádom. Mindennapjainkat a deszkaparkban töltöttük. Elég jók voltunk, sok díjat megnyertünk már.

- Emily! Végre itt vagy! –öleltek át a többiek. Mindenki szerette a másikat. Mindenki kiállt a másikért. És ez jó érzés volt.

- Kicsit elaludtam. –mosolyogtam. Ez jellemző volt rám. Általában vidám voltam és élénk.

- Nem is te lennél. –jött oda Sam is.

Elkezdtünk beszélgetni, közben egy-egy körre elmentünk a pályán. Mellettünk voltak még, de meg volt a mi kis saját helyünk. Mindenki ismert itt minket.

Jiyong szemszöge

- Biztos jó a hely. Daesung álmodozott róla. –mondta Seungri, miközben sétáltunk.

- Én is sok jót hallottam róla. Majd meglátjuk. –mondtam.

Kwon Jiyong vagyok. 23 éves rossz fiú. Nem szerettem az unalmas dolgokat, imádtam szórakozni és bulizni. Volt egy kis csapatom, akik nagyon közel álltak hozzám.

Nem kell sok rossz dologra gondolni, nem voltunk vandálok, csak éltük az életet. Sok időt töltöttünk a szabadban, szerettünk esténként csavarogni.

A szüleim sosem akarták, hogy ilyen ember legyek, de az én életem. Én döntök róla. Ha én jól érzem magamat, akkor ezt csinálom. Mivel elég elit családból származom, így nem volt szükségem, hogy dolgozzak. Persze bármit megcsináltam, de apáék mindig küldték, amire szükségem volt. Ennek ellenére önálló életet éltem, teljesen egyedül.

Imádtunk deszkázni. Közel állt hozzánk ez a tevékenység, a baráti körünk nagy része is ilyen alakokból állt. Mindenki jó fej ebben a körben, amit élvezek.A csajok pedig eszméletlenek.

Egy új helyre indultunk, amit az egyik barátom mondott. Állítólag nagyon jó. Van is egy ismerősöm, aki ide szokott járni. Vele találkozunk ma.

Ahogy megérkeztünk egy kisebb csapatot láttunk meg. Látszott, hogy együtt vannak. Hallottam már róluk, nagyon profik voltak.

- Jiyong. Tesó, jó téged látni. –jött oda Sam, az ismerősöm. Lekezeltünk, ahogyan a többiekkel is tette.

- Én is örülök. Mi van veled? Régen láttalak.

- Megvagyok. Most vagyunk túl egy versenyen, így nyugisabb idő következik.

- Hallottunk róla. Gratulálok, jól nyomjátok.

- Köszönjük. Hadd mutassak be nektek valakit. Emily, gyere! –szólt a tömeg felé.

Egy gyönyörű, fiatal lány sétált felénk. Hosszú világos barna haja volt, barna bőrrel. Egy farmer rövidnadrágot viselt, kis felsővel. Olyan alakja volt, hogy én ilyet még nem láttam.

- Srácok, ő itt a ’hugicám’, Emily. –mondta, mikor a bombázó odaért hozzánk.

- Hali. –köszönt mosolyogva. Gyönyörű mosolya volt. Behaltam ettől a lánytól.

- Te az az Emily vagy, aki megnyerte a világbajnokságot? –kérdezte Taeyang lehalva.

- Igen. –mosolygott zavartan.

- Nagyon jól nyomod. Láttuk a videókat, nem tudtok, hogy ezen a helyen vagy. –mondta Seungri. Egyből leesett, hogy bejön neki.

- Köszi, kedves tőletek.-pirult el.

- Hát igen. A mi törpillánk tud valamit. –karolta át Sam.

- Utálom mikor így hívsz. –nézett rá a lány.

- Tudom, de akkor is az vagy. Gyertek srácok, ismerjétek meg a többieket is. –indultak el előttünk. Így hátulról is meg tudtam nézni. Olyan formás feneke volt. Mindene formás volt. Ezt a lányt nem fogom ennyibe hagyni az biztos.

Megismerkedtünk mindenkivel, kedvesek voltak. Egyből befogadtak minket, ami jó érzés volt. Mi egy másik híres csapatnak voltunk a vezetői, de jól esett összeállni velük.

- Mutassunk valamit. Emily, kezded? –szólalt meg Sam.

- Persze. –kapta fel a lány a deszkáját és már ment is a pálya felé. Tátott szájjal néztük, hogy miket csinál. Nagyon profin nyomta. Komolyan egy tökéletes lány.

Bár én a lányok terén nem vagyok valami hűséges típus. Általában egy éjszakásokat csinálok. Nem szoktam párkapcsolatokba menni. Az nem az én területem.

Szeretem a lányokat, így sokat akarok megkóstolni. Nincs ebben semmi rossz.

Emilyt is szívesen elvinném egy körre. Biztos fergeteges az ágyban.

- Ez nem semmi volt. –mondtuk, ahogyan visszajött.

- Köszönöm. –mosolygott angyalian.

- Srácok este egy kis sütögetésre megyünk le a partra. Gyertek ti is! –jött oda Sam is.

- Rendben. Köszönjük a meghívást.

Örültem ennek, mert így többet megtudunk erről a csapatról és persze Emilyről.

Elég laza öltözködésem volt, ami általában bejött a lányoknak.Este is hasonlót vettem fel.

Már sötét volt, mire odaértünk. Leültünk közéjük, történeteket meséltek, ittunk, ettünk, jól éreztük magunkat. Az ilyen összejöveteleket nagyon szerettem.

- Mióta deszkázol? –mentem oda Emilyhez.

- Hat évesen kezdtem. –válaszolt mosolyogva.

- Nagyon ügyes vagy. Lehet bunkóság, de megkérdezhetem hány éves vagy?

- Nem rég töltöttem be a 20-at.

Kicsit ledöbbentem, mert idősebbnek gondoltam, de mindegy. Így még jobb, mert szeretem a fiatal lányokat.

- Honnan ismered Samet? –beszélgettem tovább vele.

- A szüleink jó barátok. Az egyik partin találkoztunk kiskorunkban. Együtt kezdtünk el deszkázni és maradtunk barátok. Olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Bár néha túlzásba viszi az aggódást. –húzta el a száját.

- Csak vigyázni akar rád.

- Tudom, de te is megőrülnél. De szeretem és örülök, hogy velem van. Így elviselem.

Emily szemszöge

Nagyon kedves Jiyong, jó fej srác. Jót beszélgettünk a parton, jobban megismertük egymást. Rendkívül helyes is emellett. A végén még megtetszik nekem.