6. rész

Emily szemszöge

            Hatalmas gombóc akadt meg a torkomban, amit nem a fagyi okozott. Ledöbbenve néztem rá. Most mit mondjak? Hazudjak vagy mondjam meg az igazat?

- M-milyen fiú? –habogtam.

- Akivel tegnap beszéltél. Utána találkoztunk. –nézett rám gyanakvóan.

- Senki, csak egy ismerős. –mondtam gyorsan és néztem el a másik oldalra.

- Megölelt és ellökted. Zavartan beszéltél utána velem és most is zavarban vagy.

- Nem vagyok zavarban. –néztem rá, de nem kellett volna. Mélyen belefúrta a tekintetét az enyémbe. Teljesen elvesztem bennük. Most megfogott.

- Emily, mondd el nyugodtan. Ki volt az? –kért meg halkan, de nem vette le a tekintetét rólam.

- Nem Jiyong, ez nem lehet –álltam fel és mentem volna el, de felpattant és megragadta a kezemet. Szorosan álltunk egymással szemben. Arcunk pár centire volt egymásétól. Bennem a levegő is elakadt.

- Nem szeretném elmondani. Lehet egyszer megtudod, de nem akarom. Nyugodj meg, senki olyan, csak egy hiba. –válaszoltam halkan.

- Hiba?

- Elég bonyolult a dolog. –hajtottam le a fejemet, de felemelte az államnál.

- Majd elmondod, ha úgy akarod. Ne haragudj, hogy kérdezősködtem. –mondta közel a számhoz. Már nyitottam volna a számat, hogy beszéljek, de ekkor megcsörrent a telefonom.

- Igen? –vettem fel.

- Emily, az anyád vagyok. Itt várok rád a lakásnak nevezett semmid előtt. Most azonnal gyere ide! –hallottam meg sipítozós hangját.

- Miért kell ezt csinálnod? –sóhajtottam egy fájdalmasat.

- Azt mondtam gyere ide! Majd elmondok mindent. –ezzel letette.

Fájdalmas fejjel vettem fel a deszkámat a földről, majd a tanítványomra néztem.

- Most mennem kell. Majd holnap folytatjuk az órán. –mosolyogtam.

- Rendben, de mi történt? Segíthetek?

- Hagyjuk, nem akarlak belekeverni. –indultam volna, de megint visszarántott.

- Elkísérlek, bárhova is mész. –jelentette ki határozottan.

- Nagyon nem fog tetszeni. –húztam a számat.

- Nem érdekel. Hova megyünk?

- Hozzám és ott rám vár egy hárpia. –indultam el, ő pedig követett.

- Hárpia? Testvér vagy takarító, esetleg lakótárs? –kérdezgetett gördülés közben.

- Az anyám. –jelentettem ki nyugodtan.

- Mi? Ennyire nem lehet rossz. –nevetett zavartan.

- Majd meglátod.

Jiyong szemszöge

Kicsit megijesztett, ahogyan beszélt róla. De akkor is vele megyek. Meg is érkeztünk, majd felsiettünk a lakásáig. Még nem voltam nála. Egy elég gazdag környéken lakott, nem is tudtam, hogy ilyen tehetős. Mikor felértünk a lifttel, egyből megláttam egy kiöltözött, idősebb nőt. Biztos voltam, hogy az anyukája az. Kívülről nem is nézett ki ijesztőnek.

- Szia anya. –köszönt Emily neki.

- Ki ez az utcai gyerek? –nézett végig rajtam fintorogva.

- Az egyik barátom és nem utcai gyerek. –nyitotta ki az ajtót és ment be rajta. Az anyja azonnal követte, majd én is bementem.

- Miért jött veled? Együtt vagytok? Mert azt nem engedem. –sipítozott.

- Nem, nem vagyunk együtt. De ha együtt is lennénk, nem érdekelne a véleményed, mert az én életem. Nem parancsolgathatsz nekem. –mondta nyugodtan Emily.

- Hogy képzeled ezt? Nem mászkálhatsz ilyen szakadt gyerekekkel, mikor ott van  Do…

- Őt hagyd ki! És ne beszélj így Jiyongról úgy, hogy nem is ismered!

Jól esett, hogy Emily mellém állt és megvédett. Tényleg elviselhetetlen anyja van. És majdnem kimondott egy nevet, de Emily közbe szólt. Biztos arról a gyerekről van szó. Miért nem akarja, hogy megtudjam?

- Miért jöttél ide? –kérdezte a fiatalabbik lány.

- Holnap egy ebédet szerveztem és ott kell lenned. –mondta kimérten.

- Már dolgom van.

- Nem érdekel. Ez fontosabb, mint a te kis csavargásaid. És mi ez a ruha? El sem hiszem, hogy te ilyenekbe járkálsz az utcán. –mondta gúnyosan.

- Én meg azt nem hiszem el, hogy ennyire nem bírod elviselni a lányod döntéseit.

- Ugyan. Nevetséges vagy. –pufogott- Holnap ebédre nálam vagy és kész! –mondta, majd elment. Előtte még egy csúnya pillantást vetett rám, majd becsapta az ajtót.

Emily hatalmasat fújtatva ült le a kanapéra. Én is követtem.

- Ne haragudj azért, amiket mondott. –mondta halkan.

- Ugyan, én az ilyeneket nem veszem fel. De nem tudtam, hogy ennyire rosszban vagy az anyukáddal. –néztem rá.

- Nem akarta elfogadni, hogy én nem vagyok egy habos-babos rózsaszín baba, akit irányíthat.

- Sokkal jobb vagy, mint egy baba. –mondtam mire rám nézett.

- Köszi. –kuncogott.

- Akkor holnap elmarad az edzés?

- Dehogy marad. Nem érdekel az ebédje. Úgyis valami gazdag családdal lenne, akik unalmasak és akiknek el kell játszanom azt az énemet, amilyet anyám akart.

- Értem, ennek örülök. –mosolyogtam boldogan.

- Kérlek, ne beszélj senkinek anyámról és arról, hogy milyen családból származok.

- Ígérem. De senki nem tudja, hogy gazdag vagy?

- Nem. Páran lehet tudják vagy sejtik. Nem akarom, hogy másképp nézzenek rám. Főleg, hogy ez engem egy cseppet sem érdekel.

- Teljesen megértelek. Én is elit családban nőttem fel.

- Komolyan? –kérdezte ledöbbenve.

- Igen. Apám az egyik banki cégnek a feje. Bár nem szólt bele, hogy én ilyen életet választottam. Nem tetszik neki, de nem szól semmit.

- Jó neked. Engem az anyám egyfolytában irányítani akar. –mondta szomorúan.

- Héé, te egy fantasztikus lány van. Sokkal jobb, mint azok a gazdag, elkényeztetett cukormázak. Komolyan legszívesebben elhánynám magamat.

- Ezt jó volt hallani. –nevetett édesen.

Jót elbeszélgettünk még a családjainkról. Aztán elment innivalóért. Közben jobban szemügyre vettem a lakást. Nagyon szép, látszott, hogy egy tehetős ember lakik itt. Kicsit vadabb, vidám, csajos lakás volt. Mint ő maga. Nagyon tetszett. Nagy volt és kellemes. Világos színekkel díszített falak, deszkás cuccok és fényképek. Amiken ő van a versenyeken vagy Samékkel a parton.

Egyre jobban tetszik ez a lány. Én kezdek beleszeretni. Pedig ez nálam nem szokott előfordulni, vagyis már nagyon régen történt ilyen. Hirtelen egy nem várt telefont kaptam.

5. rész

Jiyong szemszöge

            Lefagyva álltam meg a deszkámmal. Egy fiatal, gazdag srác ment oda hozzá. A fiú megölelte, de Emily ellökte magától. Nem értettem a helyzetet.

Beszélgetni kezdtek, de nem hallottam semmit. Azért csak figyeltem őket távolról. Barátja lenne? Vagy ki ez srác? Annyira meg akartam tudni, hogy mi van, de nem lehetett.

Kis idő múlva, hirtelen Emily elindult. Azonnal utána eredtem. A gyerek is elment, így nyugodtan követhettem. Nem ment valami gyorsan, így könnyedén utolérhettem.

- Szia Emily. –köszöntem neki a háta mögül.

Emily szemszöge

Egy nem kívánatos emberrel volt találkozóm. Egyedül mentem oda, mert nem akartam, hogy bárki is tudjon róla. Ahogy odaértem, megölelt, de ellöktem magamtól.

- Miért csinálod ezt? Nem ölelhetem meg a barátnőmet? –kérdezte ártatlanul.

- Nem vagyok a barátnőd. –mondtam határozottan.

- Ohh dehogy nem.

- Az egy dolog, hogy anyukáink ezt akarják, de én nem. Eljátszom előttük, de máshol nem.

- Nem te döntesz kicsikém. A barátnőm vagy és együtt leszünk. –sziszegte.

- Álmodozz csak. –hagytam ott.

Nem bírtam tovább hallgatni ezt a selyemhernyót. Hogy lehet egy ilyen alakot elviselni? Azt várhatja, hogy én a barátnője legyek. Belemerültem a gondolataimba.

- Szia Emily. –zökkentett ki egy ismerős hang. Megálltam a deszkámmal és félve néztem hátra. És igen. Az az ember állt ott, akit egyáltalán nem akartam látni.

- Jiyong? Te meg mit keresel itt? –kérdeztem zavartan.

- Ezt én is kérdezhetném. Miért vagy egyedül? Általában együtt szoktatok hazamenni.

- Egyedül akartam lenni. –tértem ki.

- Értem. –nézett rám ferdén. Vajon látott DongWookkal?

- Most mennem kell. Akkor holnap az órán találkozunk. Szia. –hagytam ott gyorsan.

Jiyong szemszöge

Idegesen hagyott ott. Tudtam, hogy titkol valami, amit ki fogok deríteni.

Másnap reggel hamarabb ott voltam, mint ő. Lassan gördült be. Egy tört fehér sort és egy ejtett vállú felső volt rajta. Haja oldalra lefonva. Az agyamat eldobom, komolyan.

- Szia! –köszöntem neki vidáman.

- Szia, mindjárt kezdünk. –ment el mellettem kedvtelenül. Értetlenül néztem utána. Mi baja lehet velem? Rosszat mondtam, megbántottam? Zavarta, hogy ott voltam tegnap?

- Akkor kezdjünk. –zökkentett ki- Miket szeretnél tudni?

- Nem tudom. Kezdjük el valahol és majd folytatjuk. –mondtam unottan.

- Akkor nézzük meg az olliet. Tudod, hogy kell csinálni?

- Persze. –mondtam kicsit durván, amit észre is vett.

- Most meg mi bajod van? Próbálnék segíteni neked, erre itt bunkózol. –osztott ki.

- Én bunkózok? Tudod, te vagy az, aki napok óta nem szólsz hozzám, mintha csináltam volna valamit. Pedig nem emlékszem semmi ilyenre. –akadtam ki.

- Igazad van, ne haragudj. –huppant le a padra. Csendben leültem mellé és vártam- Mostanában sok olyan dolog történik, amit egyáltalán nem akarok. És feszült voltam. Ne haragudj, ha megbántottalak, nem akartam. –mondta őszintén és nézett a szemembe.

- Semmi gond. Mik azok a gondok? –kérdeztem rá.

- Nem szeretném elmondani. De kezdjünk. –állt fel mosolyogva. Végre láthattam azt a gyönyörű mosolyát.

- Igenis tanár néni. –mondtam viccesen. Sokkal jobb lett a hangulat.

- Akkor, ha tudod az olliet, nézzük meg a 180-as olliet.

- Na olyat még nem csináltam. –vakartam meg a tarkómat és húztam a számat.

- Azért vagyunk, hogy megtanuld. Gyere! –állt mellém- Akkor, ha megvan a kezdő pozíció, kezdjük is. Minél hátrább teszed a lábad annál magasabbra tudsz ugrani, de annál nehezebb is. Persze mindenkinél máshogy van. Lehet neked könnyebb lesz. –magyarázott édesen. Ahogyan ott állt előttem és mutogatta a mozdulatokat, az olyan izgató volt. A szemem a testének minden szegletét bejárta, nem is hallottam, hogy mit mondott.

- Ji, figyelsz te rám? –lökte meg a vállamat.

- Igen, persze, ne haragudj. –ráztam meg a fejemet, hogy elhessegessem a piszkos gondolataimat.

Emily szemszöge

Miután elmagyaráztam neki a dolgokat, a gyakorlat következett.

- Akkor csináld! –veregettem meg a vállát.

Felvette a kezdő pozíciót, majd elindult. Úgy csinálta, ahogyan mondtam, de az ugrásból rosszul érkezett és esett egyet.

- Mondtam, hogy tedd hátrább a lábadat. –guggoltam le mellé kuncogva.

- Legközelebb megfogadom a tanácsodat. –ült fel fájdalmas arccal.

- Gyere, próbáld meg még egyszer. –nyújtottam a kezemet, amit el is fogadott. Még egyszer neki ment és sokkal jobban csinálta. Sokszor megcsinálta még a mozdulatot, és nagyon jól ment neki a végére. Az utolsó próbálkozásnál tökéletesen csinálta meg.

- Ez az! Sikerült! –pattantam fel boldogan. Hatalmas vigyor jelent meg az arcán és megölelt nevetve. Egy kis idő után engedett csak el, de nem húzódott el teljesen.

- Köszönöm. –mondta a szemembe nézve. Tekintete ajkaimra tévedt, majd vissza rám.

Gyorsan eltávolodtam tőle és igazgatni kezdtem a ruhámat.

- Holnap folytatjuk, mára elég volt ennyi. –mondtam zavartan.

- Rendben. –nevetett ő is.

Nem sokkal később elindultunk vissza. Kora délután volt, nagyon szép idő. Az utca teli emberekkel, sütött a nap. Szerettem ilyenkor a városban lenni, mert annyira színes volt. Az a sok stílus, a hangok, olyan változatos.

- Nincs kedved fagyizni? –kérdezte hirtelen Jiyong.

- De, mehetünk. –mondtam egy kis gondolkozás után.

Elsétáltunk a legközelebbi fagyizóig, majd lementünk a partra. Leültünk a földre és így beszélgettünk tovább.

- Holnapra mit tervezel? –kérdezte kíváncsian.

- Még nem tudom, majd elválik.

- Kérdezhetek valamit? –szólalt meg félve.

- Persze. –rántottam meg a vállamat.

- Ne haragudj meg érte, csak kíváncsi vagyok, meg érdekel is….

- Jiyong, ki vele. –kuncogtam.

- Ki volt az a fiú, akivel tegnap beszélgettél?

4. rész

Emily szemszöge

            Haza mentem Jiyongtól, hogy lefürödjek és átöltözzek. Hálás voltam azért, amit velem csinált. Olyan kedves volt és törődő. Vajon tényleg ilyen?

Otthon felfrissültem egy kicsit. Átöltöztem abba a ruhába, amit szerettem. Ami az én stílusom volt. Ezután átjött hozzám Sam és beszámoltam neki a dolgokról. Nem akartam, hogy más tudjon róla. Igazából az életemről nem tudtak sokat. Azt se, hogy ennyire gazdag családom van, a múltamat, semmit. Azt főleg nem akartam, hogy megtudják, hogy kényszer kapcsolatra ítélnek egy selyemhernyóhoz.

Szerencsére Sam megnyugtatott valamennyire. Megbeszéltük, hogy este elmegyünk a kedvenc klubunkba kiengedni a feszültséget és szórakozunk egy kicsit.

Fel is hívtuk a többieket, mindenki ráért. Délután el is kezdtem készülődni. Egy narancssárga kis ruha volt rajtam, ami elég mini volt. Az egész hátulja csipkés volt. Hajamat behullámosítottam, felvettem egy magas sarkút és már indultunk is. Előtte a szokásos helyen találkoztunk a többiekkel, majd elindultunk a klubba.

Ahogy megérkeztünk, felkísértek minket a helyünkre, majd azonnal rendeltünk feleseket, hogy megalapozzuk a hangulatot. Úgy egy húsz perc múlva jöttek meg Jiyongék is. Nem is tudtam, hogy ők is itt lesznek.

Jiyong szemszöge

Kaptam egy SMS-t, hogy este menjünk az egyik klubba. Szóltam a srácoknak és el is mentünk. Egyből megláttuk Sam csapatát. Elindultunk feléjük, fel az emeletre. Eldöntöttem, hogy ma este felszedek annyi lányt, amennyit tudok. Ma csak szórakozni akarok és élvezni az estét. Mielőtt odaértünk volna megláttam Emilyt. Olyan gyönyörű volt, hogy nem bírtam levenni róla a tekintetemet. Egy gyönyörű ruha volt rajta, ami kiemelte formás idomait. Ahogy megfordult, megláttam a csipkés anyagot, ami a hátát takarta. Olyan vágy kerített hatalmába, hogy ma este muszáj ágyba vinnem. Nem, nem lehetek ilyen vele. Nem mentem oda hozzájuk, hanem a pulthoz mentem és megittam három felest kezdésnek.

Közben felmértem a terepet. Meg is akadt a szemem két csodálatos bombázón. Kaján vigyorral a fejemen indultam el feléjük. Elég ittas állapotban találtam rájuk. Annál könnyebb dolgom lesz. Elvittem őket táncolni, majd hirtelen húzni kezdtek magukkal.

- Menjünk egy nyugisabb helyre. –búgta a szőke.

Csak mosolyogtam és hagytam, hadd vigyenek, ahova akarnak. Jó estém lesz az biztos.

- Van barátnőd Jiyong? –kérdezte a fekete.

- Nincsen. –feleltem nyugodtan, mire összenéztek és kuncogni kezdtek. Elém lépett a szőke és hevesen csókolni kezdett. Egy percig sem ellenkeztem, hadd csinálják, amit akarnak. Az ágyban úgyis én irányítok.

A másik csaj a pólóm alá csúsztatta a kezét és simogatni kezdte a hátamat, miközben a nyakamra tapadt.

- Hölgyeim, jobb lenne, ha máshol folytatjuk. –állítottam le őket és húzni kezdtem magammal a két csajt egyenesen a kocsimig. Kint összetalálkozott a tekintetem Emilyével és csalódottságot láttam benne. Egy percre megtorpantam és csak néztem őt.

- Gyerünk nagyfiú, nem bírunk várni sokáig. –búgták a fülembe. Elkaptam a fejemet és újból megindultam. Haza vittem a két szépséget és szerintem nem kell folytatnom, hogy mi történt.

Emily szemszöge

Rossz volt látni, hogy Jiyong elmegy azzal a két lotyóval. Nem is jött ide köszönni nekünk. Úgy látszik teljesen félreismertem. Ugyanolyan fiú, mint a többi. Lemerem fogadni, hogy csak azért volt kedves velem, mert engem is le akart fektetni.

Mérges lettem, így elmentem inni, aztán táncolni. Megharagudtam rá.

Másnap reggel korán felkeltem. Elkészültem és már mentem is a pályára. Még senki nem volt ott, de jó volt egyedül lenni. Ahogy telt az idő, úgy szállingóztak be az emberek.

- Emily? Hogy-hogy ilyen korán már itt vagy? –kérdezte Sam meglepetten.

- Nem tudtam aludni. –válaszoltam kurtán.

- Valami baj van? –nézett rám ferdén.

- Nem, semmi. –erőltettem magamra egy mosolyt. Nem győztem meg, de nem faggatott tovább. Lassan mindenki megérkezett és elkezdtünk edzeni. Egy óra múlva ültem le pihenni egy kicsit. Ekkor jött meg az öt srác. Egyből felénk jöttek és köszöntek vidáman.

- Sziasztok. Milyen volt a buli tegnap? –kérdezte barátságosan Sam.

- Nagyon jó. Jól éreztük magunkat. –mondta a vezetőjük.

Nem volt kedvem tovább hallgatni a beszélgetést, ezért felpattantam és elmentem az egyik korláthoz. Sam furcsállta is, így megszólalt.

- Nem pihensz egy kicsit? –szólt utánam, mire visszafordultam.

- Nem vagyok fáradt. –rántottam meg a vállamat.

Két órán át folyamatosan csak trükköket gyakoroltam, megállás nélkül.

Jiyong szemszöge

Néha mentünk egy kört, de leginkább csak beszélgettünk Sammel. Emily annyira furcsa volt. Mintha került volna. Megállás nélkül csinálta a nehezebbnél nehezebb dolgokat.

- Mi van Emilyvel? Most nem mosolyog. –kérdeztem a másik vezetőt.

- Nem tudom. Akkor edz ennyit, ha feszült és ha bántja valami. –magyarázta.

Tovább néztük a barna szépséget, ahogyan gyakorol. Teljesen profi volt, mindent tudott. Nem véletlenül világbajnok.

- Hamarosan lesz egy bemutatónk. Szeretnék valami újat mutatni. Nem tudsz megtanítani új trükkökre? –kérdeztem Samet.

- Nem hiszem, hogy én lennék a te embered. De Emily rengeteg mindent tud. Biztos szívesen segít neked. Emily! Tudsz jönni? –hívta ide a szépséget.

Fáradtan sétált ide hozzánk. Alig állt a lábán, de nem állt meg.

- Tanítanod kéne Jiyongnak új trükköket. Ugye segítesz neki? –kérdezte, mire ledöbbenve nézett rá, majd rám.

- Miért nem te csinálod? –kérdezte Samet.

- Te sokkal jobb vagy, mint én.

- Legyen. –egyezett bele nehezen. Láttam rajta, hogy nem akarja. De miért? Sam ott hagyott minket és ő is menni készült, de visszahúztam.

- Haragszol rám vagy megbántottalak? Olyan fura vagy. –mondtam neki.

- Nem haragszom. Holnap kezdünk. Gyere ide fél kilencre! –mondta, majd elment. Tudtam, hogy haragszik. Tegnap is láttam rajta, mikor egymásra néztünk a klubban. Semmit nem csináltam. Jó lehet kerültem, de csak azért mert annyira dögös volt, hogy nem bírtam volna ki, hogy ne vessem rá magamat. De a másik két csajjal elég jól elvoltunk. Most hagyjuk ezt, meg kell békítenem. De legalább tanít engem. Így sokat lehetünk kettesben és közelebb kerülök hozzá. Már kezdett sötétedni, mikor elindult mindenki haza fele.

Észrevettem, hogy Emily egyedül megy teljesen másik irányba, mint a többiek. Pedig egy ilyen csapat mindig együtt megy. Követni kezdtem. Halkan gurultam utána, elég messzire ment.

Hirtelen megállt. Már indultam hozzá, mikor odament hozzá valaki.

3. rész

Jiyong szemszöge

            Már sötétedett, mikor hazaindultam. Egyedül jártam az utcákat a deszkámon gurulva. Nem siettem haza, élveztem a tájat. Ilyenkor egy időre elcsendesedik a város, mielőtt kezdődne a vad éjszakai élet.

            Az emberek szállingóznak az utcákon, mennek haza a munkahelyekről. Úgy egy óra múlva megjelennek a fiatalok, hogy kitombolják magukat.

A part mentén gurultam végig, mikor egy összegörnyedt alakot láttam meg a fűben üldögélni. Valahonnan ismerős volt, így közelebb mentem. Ekkor vettem észre, hogy ki is az. Emily.

Felhúzta lábait, amire fejét hajtotta és halkan szipogott.

Megálltam mellette, de nem vett észre. Leguggoltam és megérintettem a vállát. Lassan emelte fel a fejét. Szemei vörösek voltak, arca csillogott a könnyektől.

Ahogy meglátta, hogy ki vagyok, elfordította a fejét és törölgetni kezdte az arcát.

- Mit keresel itt? –kérdezte szipogva, de nem nézett rám.

- Miért sírsz? Mi történt? –ignoráltam az előző kérdését. Sajnáltam szegényt.

- Nem fontos. Kérlek, menj el! –állt fel gyorsan. Indulni akart, de megfogtam a csuklóját és visszarántottam. Kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.

- Emily, mondd el mi történt! –kértem halkan.

Könnyes szemekkel rázta a fejét. Néztem egy ideig nagy zöld szemeit, majd magamhoz húztam. Szorosan öleltem a hátát, amit lassan ő is viszonzott és átölelte a derekamat. Élvezhettem volna a helyzetet, de nem ilyen körülmények között akartam vele ilyen kapcsolatba kerülni. Simogattam a hátát, majd eltoltam magamtól, hogy rá tudjak nézni.

- Bántott valaki? –kérdeztem.

- Nem. De nem akarom elmondani. –mondta halkan.

Egy percig elgondolkodtam, majd húzni kezdtem magammal.

- Hova megyünk? –kérdezte félve.

Nem válaszoltam, csak mentem előre. Szerencsére nem messze laktam, így magamhoz vittem. Betoltam a nappaliba, leültettem a kanapéra, majd hoztam neki egy kis teát.

- Miért jöttünk ide? –kérdezte kíváncsian.

- Nem akartalak ott hagyni. Nem jó ilyenkor utcán lenni. Azt pedig várhatod, hogy magadra hagylak ilyen állapotban. –ültem le mellé.

- Nem kell sajnálni. Nem vagyok rászorulva. –ellenkezett. Felállt volna, de visszarántottam. Szorosan fogtam a kezét, hogy ne menjen el.

- Nem is azért csinálom. Komolyan aggódom érted.

- Nem is ismersz. –mondta halkan.

- De nagyon szívesen megismernélek. –mosolyogtam kedvesen.

- Engem még senki nem látott sírni. –szólalt meg hosszú csend után.

- Komolyan? –döbbentem le.

- Csak Sam. Nem szoktam sírni, nem mutatom ki, ha fáj valami vagy rosszul érzem magam. Nem szeretném kimutatni, hogy gyenge vagyok. –mondta őszintén.

- Ez nem gyengeség. Néha mindenkinek ki kell adni a fájdalmat. A sírás a legegyszerűbb módja ennek. –simogattam a kezét.

- Köszönöm Jiyong. –mosolyodott el végre. Olyan jó volt vele lenni.

- Ugyan. És nyugodj meg, nem beszélek erről senkinek. Most pedig megágyazunk.

- Hogy?

- Hát itt alszol. –jelentettem ki nyugodtan.

Emily szemszöge

- Hát itt alszol. –mondta teljes nyugodtsággal. Ledöbbenve néztem rá.

- Mi? Nem, erről szó sem lehet. –ellenkeztem.

- Ezt se mondom el senkinek, de nem engedlek ki az utcára. Szépen itt maradsz, megnyugszol. Én itt leszek, ha kell egy támasz. És nincs apelláta.

- Igenis. –kuncogtam rajta.

Olyan jól esett, hogy törődött velem. Megnevetett, mellettem volt, pedig alig ismertük egymást.

- Miért csinálod ezt? –kérdeztem, miközben visszaültem a kanapéra.

- Mit? –kérdezte értetlenül.

- Hogy így törődsz velem. Kedves vagy, ápolgatsz, pedig nem is ismerjük egymást.

- Ez egyszerű, mert szimpatikus vagy. Nem vagy vadidegen. És már mondtam, hogy szívesen megismernélek. –mondta egyszerűen.

- Hihetetlen vagy. –mosolyogtam rá kedvesen.

Megöleltem a kanapén. Szorosan körém fonta kezeit és így ültünk percekig.

- Köszönöm Jiyong. –suttogtam a nyakába.

- Mondtam, hogy ez nem tesz semmit. –húzódott el.

Úgy egy óra múlva döntöttünk úgy, hogy megnézünk egy filmet. El is helyezkedtünk, majd bekapcsolta Jiyong. Kifárasztott a mai nap történései, így a vége fele bealudtam.

Jiyong szemszöge

Olyan jó érzés volt törődni vele. Még ha neki nem is jelentett olyat, mint nekem, de akkor is jó volt. Észrevettem, hogy elaludt a filmen.

Békésen alvó arcát kezdtem el nézegetni. Olyan szép volt, főleg ilyenkor. Nyugodtan bámulhattam a testét, mert senki nem látta. Kikapcsoltam a TV-t és úgy helyeztem el a testét, hogy a feje a mellkasomon legyen. Nem akartam itt hagyni, így vele aludtam. Ha reggel rákérdez, azt mondom, hogy mind ketten elaludtunk. Hallgattam halk szuszogást, majd engem is elnyomott az álom.

Reggel hamarabb keltem fel, mit ő. Mire észhez tértem, ő is mocorogni kezdett. Először fel sem fogta, hogy hol van, aztán ahogy rájött, hogy feje a mellkasomon pihen, azonnal felült.

Értetlenkedve nézett rám azokkal a gyönyörű zöld szemeivel.

- Bealudtunk a filmen, ezért aludtunk itt mindketten. –mondtam nyugodtan.

- Ne haragudj. –hajtotta le a fejét.

- Miért haragudnék? –kuncogtam. Annyira édes volt.

- Jobb lesz, ha megyek. –állt fel.

- Nyugodtan maradj. Készítek reggelit. –próbálkoztam.

- Kedves vagy, de tényleg mennem kell. Ma úgyis találkozunk a pályán. Ne haragudj még egyszer. –mondta édesen.

- Semmiért nem haragszok. –mentem közelebb hozzá.

- Köszönök mindent Jiyong. Jövök neked eggyel. –mosolygott boldogan. Mielőtt elment volna megölelt, majd kisétált az ajtón.

Jön nekem eggyel. Ezt megjegyeztem. Olyan jól éreztem magamat vele. Úgy érzem közelebb kerültünk egymáshoz. Igaz nem tudtam kiszedni belőle, hogy miért sírt, de azt is meg fogom tudni. Biztos valami rossz lehetett. Viszont az, hogy senki előtt nem sírt még, de én láthattam ilyen állapotban, az megérintett. Nagyon erős lány. Annyira megismerném az életét, hogy bármikor ott lehessek neki. Kezdek csöpögős lenni. Ez nem én vagyok.

2. rész

Jiyong szemszöge

            Valamikor hajnalban értünk haza. Bevetettem magamat az ágyba és egyből elaludtam. Délelőtt keltem fel és a fiúk már a szobámban is voltak.

- Jó volt a tegnapi buli. Jó fejek ezek az emberek. –mondta Seungri.

- Igen szerintem is. –ültem fel kómásan.

- Emily jó csaj. Látszik, hogy bejön neked. –mosolygott Tabi.

- Viccelsz? Én még életemben nem láttam ilyen gyönyörűséget. –merengtem el.

- Csak nem beleestél? –húzták fel a szemöldöküket.

- Dehogyis, ne vicceljetek. De tény, hogy jó bőr. Szívesen megkóstolnám. –jelent meg egy kaján vigyor a képemen.

- Azért csak vigyázz! Sam nagyon félti. Ne kezdj ki vele! –mondta Taeyang.

- Majd meglátom mi lesz. –zártam le a témát.

Idegesített Taeyang mondata. Tudom, hogy igaza volt, de idegesített. Nekem ilyet mondani, hogy ne kezdjek ki egy lánnyal? Ugyan már. Tudják, hogy nem tartom be. Amúgy is, nem hagyok veszni egy ilyen gyönyörűséget, mint Emily. Valamilyen formában, de megkóstolom a drágát.

Emily szemszöge

Későn keltem fel, elég nyúzott voltam. Ami végleg felkeltett, hogy a telefonom eszeveszett módjára zenélt.

Kómásan nyúltam érte és szóltam bele rekedt hangon.

- Háló?

- Emily, az anyád vagyok. Miért ilyen a hangod? Már megint buliztál egész éjjel? –kiabált.

- Ha nagyon akarod tudni, igen. De nincs beleszólásod az életembe, úgyhogy hagyjuk.

- Nekem te ilyet nem mondhatsz! Egy óra múlva legyél itthon!

- Itthon vagyok.

- Az igazi házadra gondoltam. És nehogy valami szakadt göncben legyél. Vendégünk van.

- Igenis.

Nyomtam ki unottan a telefont és visszazuhantam a párnákba. Utáltam, hogy mindig ugráltatott. De azt kellett tennem, amit ő mond. Írtam egy SMS-t Samnek, hogy ma valószínűleg nem megyek le. Elkészültem, felöltöztem ’normális’ ruhákba, majd elindultam anyámhoz.

Ő egy hatalmas kertes házban lakott, ami modern berendezésű volt. Átváltottam a cipőmet egy papucsra és a nappali felé vettem az irányt, ahol anyám fogadott valami emberekkel.

- Kislányom, végre megjöttél. –játszotta a tökéletes anya szerepet.

- Itt vagyok, mi lenne az? –ültem le unottan, mire anyám olyan szúrós szemekkel rám nézett, hogy majdnem megölt vele.

- Hadd mutassam be neked régi ismerőseinket. Az ő családjuk nagyon közel áll a mienkhez. –mutatott mosolyogva a kanapén ülő emberekre.

- Nagyon örvendek. –intettem egy erőltetett mosollyal.

- Emily, anyukád sok jót mesélt rólad. Kicsi korodban láttalak utoljára. Gyönyörű nő lett belőled. –mondta kedvesen a hölgy. Gondolom az anyuka volt. Mellette ült a férje és egy velem egy idős fiú.

- Köszönöm. –tényleg jól estek a szavai.

- Bizonyára nem emlékszel a fiúnkra. Pedig kicsiként rengeteget játszottatok együtt. Ő itt DongWook. –mutatott a fiatalabbik fiúra.

Ránéztem a srácra, akinek egy bájvigyor volt a fején. Irritáló volt, az egyszer biztos.

- Miért nem mutatod meg neki a házat? –célozgatott anyám.

- Rendben, gyere! –álltam fel és indultam el az emeletre. Nem néztem hátra, de tudtam, hogy követ a srác.

- Gyönyörű házatok van. –mondta.

- Köszi. És ez lenne az én szobám. –nyitottam be a hálómba. Kevés időt töltöttem itt és egyáltalán nem engem tükrözött. Anyám rendezte be, olyannak, amilyennek szerette volna, hogy legyek. Minden rózsaszín és fehér, mint egy habos-babos rémálom. Szerettem lányos lenni, de ez undorító volt.

- Nagyon szép a szobád. –jött be.

- Ja. –válaszoltam és megrántottam a vállam.

- Mesélj magadról! Olyan régen találkoztunk. Anyának igaza volt, tényleg gyönyörű vagy.

- Köszönöm. –hajtottam le a fejemet. Kínos volt nekem az egész helyzet.

Jiyong szemszöge

Ma kimentünk a pályára. Alig vártam, hogy láthassam Emilyt, de nem volt ott. Elindultam Samhez, hogy megkérdezzem, hol van. Látni akartam.

- Jiyong. Mi a pálya? –pacsiztunk le.

- Semmi. Nagyon jó fej itt mindenki. Tegnap sokat beszéltem Emilyvel. Tényleg hol van?

- Ma nem tudott eljönni. Az anyja behívatta magához.

- Behívatta? –néztem rá ferdén.

- Elég zűrös az anyja. Nem szeretnék olyat mondani, amit ő sem szeretne. Majd vele beszélj ilyenekről. –mondta kedvesen.

- Persze, rendben.

Szomorú lettem. Ki tudja mikor látom utoljára? Úgy csodáltam volna gyönyörű alakját, édes nevetését, de nem lehetett, mert nem volt itt.

Emily szemszöge

Hosszú percekig beszéltünk, amit egyáltalán nem élveztem. Olyan bájgúnár volt. Ki nem állhattam az ilyen pasikat. Jobban szerettem a rossz fiúkat, akik igazi fiúk voltak, mint az ilyen selyemhernyók.

Egyszer csak meghallottam, hogy anya hív minket. Megkönnyebbültem, hogy nem kell tovább folytatnom ezt a kényszerbeszélgetést.

Lent mindenki mosolygott, mikor leértünk. Rosszat sejtettem.

- Mi folyik itt? –kérdeztem ferdén.

- Üljetek le! Szeretnénk egy fontos hírt közölni veletek. –mondta anyám.

Helyet foglaltunk, majd kíváncsian vártunk a nagy hírre. Anyámból kiindulva biztos olyan lesz, aminek én egyáltalán nem fogok örülni.

- Gyerekek, beszélgettünk és közösen jutottunk dűlőre. –kezdtek bele.

- Mégis miben? –kérdeztem.

- Ti tökéletesen illetek egymáshoz, úgyhogy mostantól egy párt alkottok.

- Mi? –esett le az állam.

- Aztán majd meglátjuk, hogy mi alakul ki. –folytatták.

Nem mondtam semmit csak felkaptam a cuccomat és dühösen rohantam ki a házból. Hallottam, hogy anyám a nevemet ordítja, de nem foglalkoztam vele, csak mentem. Ezt nem hiszem el, hogy ronthatja el még ennél jobban is az életemet?

1. rész

Emily szemszöge

           Szokásos napsütéses nap, amit imádok. Szinte mindennapjaimat a szabadban töltöttem. Ezt szerettem csinálni, ez az életem. Volt egy kisebb családunk, akik nagyon közel álltak a szívemhez. Kevés lány volt és én voltam a legfiatalabb a csapatban, így engem mindentől óvtak. Főleg Sam, aki szinte a bátyám volt. Szerettem őt, de néha túlzásba vitte az aggódást.

            Reggel szokásosan az órámra keltem. Kipattantam az ágyból és elindultam a konyhába. Egy kis lakásban éltem, ami nem is volt olyan kicsi. Nagyon szerettem, minden kis részletet én terveztem meg. Teljesen engem tükrözött.

Bekaptam pár falatot, gyorsan felöltöztem. Egy kis farmer rövidnadrágot vettem fel, egy ujjatlan, kivágott felsővel. Felkaptam a deszkámat és már mentem is.

Deszkás voltam. Régóta csinálom és imádom. Mindennapjainkat a deszkaparkban töltöttük. Elég jók voltunk, sok díjat megnyertünk már.

- Emily! Végre itt vagy! –öleltek át a többiek. Mindenki szerette a másikat. Mindenki kiállt a másikért. És ez jó érzés volt.

- Kicsit elaludtam. –mosolyogtam. Ez jellemző volt rám. Általában vidám voltam és élénk.

- Nem is te lennél. –jött oda Sam is.

Elkezdtünk beszélgetni, közben egy-egy körre elmentünk a pályán. Mellettünk voltak még, de meg volt a mi kis saját helyünk. Mindenki ismert itt minket.

Jiyong szemszöge

- Biztos jó a hely. Daesung álmodozott róla. –mondta Seungri, miközben sétáltunk.

- Én is sok jót hallottam róla. Majd meglátjuk. –mondtam.

Kwon Jiyong vagyok. 23 éves rossz fiú. Nem szerettem az unalmas dolgokat, imádtam szórakozni és bulizni. Volt egy kis csapatom, akik nagyon közel álltak hozzám.

Nem kell sok rossz dologra gondolni, nem voltunk vandálok, csak éltük az életet. Sok időt töltöttünk a szabadban, szerettünk esténként csavarogni.

A szüleim sosem akarták, hogy ilyen ember legyek, de az én életem. Én döntök róla. Ha én jól érzem magamat, akkor ezt csinálom. Mivel elég elit családból származom, így nem volt szükségem, hogy dolgozzak. Persze bármit megcsináltam, de apáék mindig küldték, amire szükségem volt. Ennek ellenére önálló életet éltem, teljesen egyedül.

Imádtunk deszkázni. Közel állt hozzánk ez a tevékenység, a baráti körünk nagy része is ilyen alakokból állt. Mindenki jó fej ebben a körben, amit élvezek.A csajok pedig eszméletlenek.

Egy új helyre indultunk, amit az egyik barátom mondott. Állítólag nagyon jó. Van is egy ismerősöm, aki ide szokott járni. Vele találkozunk ma.

Ahogy megérkeztünk egy kisebb csapatot láttunk meg. Látszott, hogy együtt vannak. Hallottam már róluk, nagyon profik voltak.

- Jiyong. Tesó, jó téged látni. –jött oda Sam, az ismerősöm. Lekezeltünk, ahogyan a többiekkel is tette.

- Én is örülök. Mi van veled? Régen láttalak.

- Megvagyok. Most vagyunk túl egy versenyen, így nyugisabb idő következik.

- Hallottunk róla. Gratulálok, jól nyomjátok.

- Köszönjük. Hadd mutassak be nektek valakit. Emily, gyere! –szólt a tömeg felé.

Egy gyönyörű, fiatal lány sétált felénk. Hosszú világos barna haja volt, barna bőrrel. Egy farmer rövidnadrágot viselt, kis felsővel. Olyan alakja volt, hogy én ilyet még nem láttam.

- Srácok, ő itt a ’hugicám’, Emily. –mondta, mikor a bombázó odaért hozzánk.

- Hali. –köszönt mosolyogva. Gyönyörű mosolya volt. Behaltam ettől a lánytól.

- Te az az Emily vagy, aki megnyerte a világbajnokságot? –kérdezte Taeyang lehalva.

- Igen. –mosolygott zavartan.

- Nagyon jól nyomod. Láttuk a videókat, nem tudtok, hogy ezen a helyen vagy. –mondta Seungri. Egyből leesett, hogy bejön neki.

- Köszi, kedves tőletek.-pirult el.

- Hát igen. A mi törpillánk tud valamit. –karolta át Sam.

- Utálom mikor így hívsz. –nézett rá a lány.

- Tudom, de akkor is az vagy. Gyertek srácok, ismerjétek meg a többieket is. –indultak el előttünk. Így hátulról is meg tudtam nézni. Olyan formás feneke volt. Mindene formás volt. Ezt a lányt nem fogom ennyibe hagyni az biztos.

Megismerkedtünk mindenkivel, kedvesek voltak. Egyből befogadtak minket, ami jó érzés volt. Mi egy másik híres csapatnak voltunk a vezetői, de jól esett összeállni velük.

- Mutassunk valamit. Emily, kezded? –szólalt meg Sam.

- Persze. –kapta fel a lány a deszkáját és már ment is a pálya felé. Tátott szájjal néztük, hogy miket csinál. Nagyon profin nyomta. Komolyan egy tökéletes lány.

Bár én a lányok terén nem vagyok valami hűséges típus. Általában egy éjszakásokat csinálok. Nem szoktam párkapcsolatokba menni. Az nem az én területem.

Szeretem a lányokat, így sokat akarok megkóstolni. Nincs ebben semmi rossz.

Emilyt is szívesen elvinném egy körre. Biztos fergeteges az ágyban.

- Ez nem semmi volt. –mondtuk, ahogyan visszajött.

- Köszönöm. –mosolygott angyalian.

- Srácok este egy kis sütögetésre megyünk le a partra. Gyertek ti is! –jött oda Sam is.

- Rendben. Köszönjük a meghívást.

Örültem ennek, mert így többet megtudunk erről a csapatról és persze Emilyről.

Elég laza öltözködésem volt, ami általában bejött a lányoknak.Este is hasonlót vettem fel.

Már sötét volt, mire odaértünk. Leültünk közéjük, történeteket meséltek, ittunk, ettünk, jól éreztük magunkat. Az ilyen összejöveteleket nagyon szerettem.

- Mióta deszkázol? –mentem oda Emilyhez.

- Hat évesen kezdtem. –válaszolt mosolyogva.

- Nagyon ügyes vagy. Lehet bunkóság, de megkérdezhetem hány éves vagy?

- Nem rég töltöttem be a 20-at.

Kicsit ledöbbentem, mert idősebbnek gondoltam, de mindegy. Így még jobb, mert szeretem a fiatal lányokat.

- Honnan ismered Samet? –beszélgettem tovább vele.

- A szüleink jó barátok. Az egyik partin találkoztunk kiskorunkban. Együtt kezdtünk el deszkázni és maradtunk barátok. Olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Bár néha túlzásba viszi az aggódást. –húzta el a száját.

- Csak vigyázni akar rád.

- Tudom, de te is megőrülnél. De szeretem és örülök, hogy velem van. Így elviselem.

Emily szemszöge

Nagyon kedves Jiyong, jó fej srác. Jót beszélgettünk a parton, jobban megismertük egymást. Rendkívül helyes is emellett. A végén még megtetszik nekem.